Papp Dóra magyar

Így kell bizony jó ifjúságit írni. Pörgős cselekmény, szerethető karakterek, élvezhető írásmód :)
Alig várom Kriszti és Orsi történetének folytatását.

Ha ébren volnál…elmondanám neked, hogy minden nap mosolyogj rá a tükörképedre ❤

Dóra maga is fiatalon vehette kezébe első könyvét nyomtatott formában, de ez is mutatja, hogy a kor nem minden. A stílusa fiatalos, gördülékeny, a megfogalmazása precíz. Csűri és csavarja a szálakat a történeteiben. Nagyon tehetséges, az ég is írónőnek szánta őt! <3

Papp Dóra is az az írónő aki a kedvenceim közé tartozik.
Nagyon tetszettek a könyvei,nem csalódtam bennük.
Remélem még fog ilyen „típusú” könyveket írni,szívesen olvasnék még tőle :)
Nagyon szeretem a stílusát,amiben ír :)

Nem tudom, mi lesz a véleményem a Helena trilógiáról, ugyanis már olvastam annak a nyitókötetét és nemigen nyerte el a tetszésem, de… végtére is, a Tükörlelkek 1. is másodjára tudott csak ütni igazán, annak a második része, valamint a Bolyongó című kötete az írónőnek holtversenyben végezhetnének a kedvenc könyvem címért – és rólam tudni kell, hogy nagyon-nagyon nehezen adom meg valaminek a kedvenc megnevezést. Ezért is hajlok inkább a Bolyongó felé most, mert a Tükörlelkek 2 még friss élmény ami helyet adhat az elfogultságnak…
Nem csak az, hogy Papp Dóra érdekes, vitathatatlanul konzisztens (csak mert a latin szavaktól okosabbnak tűnök) és… minden túlfogalmazási mellébeszélést nélkülözve és félretéve JÓ, számomra is élvezhető könyveket tudott írni egy olyan műfajban, amitől nekem már herótom van (A young adult romantikus műfaj nekem Papp Dóra meg egy két light novel, és itt ki is merül. Tagadhatatlanul lehet kiválót írni a műfajban, de számomra még – távolkeletet nem számítva, ők eléggé más szemszögből szálltak rá a zsánerre – egyedül Papp Dóra tudta ezt bizonyítani.), bár ez igaz tény, rám nézve legalábbis. Papp Dóra könyvei rengeteg szempontból ott lennének az „A” ligában, saját szubjektív véleményem szerint biztosan (Tudom, hogy sokan vannak, akik nem kedvelik az írónőt. Ez elengedhetetlen hogyha az ember kitesz valamit a kezei közül, egyrészt nem tetszhetsz mindenkinek, másrészt pedig persze ott van a szélsőséges 15% is, akik divatból utálnak valamit, sajnos-nem sajnos ez elkerülhetetlen.) a tulajdonképpen tagadhatatlanul egyszerű történetei ellenére is. Mert az írónő rétegelt, élő-lélegző szereplőkkel dolgozik. Látszik, hogy nagyon sokat foglalkozott a jellemük kialakításával. Nincsenek feketék-fehérek (, és NEM, nem rasszista értelemben mondom, hanem a belső tulajdonságokról beszélek, nem kell a fejemhez szegezni a pisztolyt!), a karakterek nem egy üres papírok, hanem mind élő-lélegző festékvásznak, amelyekre az írónő a birtokában megtalálható összes színnel festett. Sőt mitöbb, akármelyik regényére gondolok, kezdetben pont a főhősnek vannak a negatív tulajdonságai előtérbe tolva (Orsi, Norbi, Helena…), hogy aztán lépésről lépésre mindenki kibontakozzon.
Azt szeretem egy íróban, vagy jelen esetben írónőben, hogyha beleolvasok egy könyvébe és fel tudom ismerni a stílusát. Ez igaz Stephen Kingre, Shakespeare-re, Rick Riordanre (Mondjuk, ő nagyon-nagyon vékony határán mozog a „kedvenc” és a „messzire elkerülöm a műveit” között, pedig ezek még csak nem is határműfajok.), csak hogy a kedvenc…ebbeimmeknél maradjunk (Magyar szó generálva, köszi, puszi, helló.), és bizony Papp Dóránál is. Most ezt nem tudnám hova részletezni, hogy leírásban vagy párbeszédekben hogyan mutatkozik meg (Mindig E/1-ben ír – bár az új könyvét, ami még meg sem jelent, mert írói fázisban van, nem ismerem… ez szép volt, Janus. –, viszonylag keveset ír le, és nagyon sokat van elveszve a főhős gondolataiban, függetlenül attól, hogy ő maga vagy az olvasó egyetért-e velük vagy nem, a párbeszédek mindig kellően csípősre és humorosra, fiatalosra van megírva – általában jól eltalálja, de ha kellene, tudnék negatív ellenpéldát is felhozni – satöbbi), de első sorban a történeti elemekről, vagy inkább kis kitűzésekről tudok említést tenni. Mondjuk arról, hogy a nyelvtanulás, vagy önmagában egy nyelv tudása mindig kiemelt részt képez… hát, ha nem is a történetben, akkor a regény háttérelemeiben. Ha egyetlenegy hasonlóságot kellene mondanom Orsi, Kriszti és Norbi között (és az nem érne, hogy ugyanabban a városban élnek és ugyanabba az iskolába járnak, meg párkapcsolatban vannak, meg a többi ilyen hülyeség…), akkor az a nyelvtudásuk lenne, ugyanis az írónő mindig talál rá módot, hogy kiemelje a Tükörlelkek karaktereinek az felsőfokú angoltudását vagy azt, hogy Norbi otthonosan mozog a németben és a norvégot sem svédezi le. Ezzel nálam nem találhatott kapufába, nagyon kedvelem a nyelveket, tanulni, tanulmányozni, satöbbi, én inkább a távol-keletiekért vagyok oda (japán, első sorban), még ha a könyvekben a germán is van általában kiemelve, de ez egy olyan szegmense a könyveinek, amik nagyon jó easter eggek voltak számomra. A Helena ősi nyelvét, vagy már nem tudom, mi volt a neve, most olvasom újra, úgyhogy kiderül majd, meg sem említettem akkor még…
A másik közös elem a három karakterben, és az írónő összes regényében, az a zenék fontossága, kiemelése, gyakorlatilag a zenék végig ott vannak a fejezetekben. Papp Dóra nagyon muzikális, és bár nemigen egyezik a zenei stílusunk, én ezt is igen tudtam szeretni a könyveiben.
A könyveiben általában történeti elem a szülőktől való elszakadás, a saját útunk járása. Amit pedig nagyon kedvelek a regényeiben, az a történeti struktúra felépítése. A cselekmény állandóan felfele ível, és valóságban játszódó, valós környezetben és fantasy elemeket mellőző történetei létére (khm, Helena), más szóval többé-kevésbé átlagos középiskolai szerelmesek életét bemutató regény létére mind a Bolyongó, mind a Tükörlelkekben van egy shakespeare-i pont, ahogy én szoktam hívni ezeket a történeteket, ahol fordul a kocka és teljesen más irányt vesz a cselekmény, a végén pedig mindig jön a katarzis érzése, méghozzá úgy, hogy még az utolsó oldalon is vannak elvarrt szálak. Férfiasan bevallva nekem Papp Dóra több könyve is elérte az elérzékenyülést. (A Bolyongó (Azt elárulhatom, lévén nem spoiler, de azért kirakom a jelet, biztos ami biztos, ha valaki nem akarja a katarzis élményét elrontani.) spoiler off.
Papp Dóra pedig szívesen kiáll azon dolgok mellett, amelyek mellett a letöbben – azok közül is, akik tehetnének ellenük valamit – elmennek, úgy mint az LMBT társadalom igazságtalan elnyomása, a mostanában (A cigányozáson-románozáson kívül, amikkel engem a sírba lehet kergetni… 1/6-od részben egyébként román vagyok, és van egy örökbefogadott, roma családból származó unokahúgom, és amikor az emberek káromkodnak ezekkel, az mindig az égig felk*r, meg vissza) szerencsére már egyre ritkábban jelen lévő rasszizmus, vagy a túlsúllyal vagy azokon az embereken való gúnyolódás, akiknek a mérleg egy tizessel többet mutat, mint ami a társadalmilag elfogadott lenne (Ezt nagyon-nagyon rideg-ironikus hangon képzeld el kérlek.), más szóval az elnyomott kisebbség vagy az igazságtalanság ellen lépten-nyomon fellép a könyveivel.
Más szóval @PappDóra (Ha nem veszi zokon a bekukacolást… Ha mégis, max feljelent.) egy kincs nekünk. Remek írónő, nagyon jól dolgozza ki a karaktereit, a történetei nagyon izgalmasak, az atmoszféra olyan kézzel tapintható, mint amit nekem legutóbb Stephen King és Shakespeare tudott összehozni, és ezek mellett is rengeteg dologra megtanítanak. Hogy nem szabad feladni soha, hogy harcolj azért, ami neked fontos off, beszél az emberi kapcsolatok fontosságáról, legyen az szülő-gyermek, baráti kapcsolat, tanár-diák (és nem, nem romantikus értelemben), vagy akár a regények fő koncepciója, a szerelem. És hiába utálom a lezárt történetek folytatását, én azért ha megjelenne egy Tükörlelkek 3, vagy Bolyongó 2, nem gondolkodnék évekig, hogy megvegyem-e vagy ne (Persze, ettől függetlenül, így is kerek, egész, lezárt, tökéletes és gyönyörű történeteket kaptunk, amik nem kívánnak maguk után egy újabb kötetet, de na. Hozzánőttek a szívemhez.)
Az írónő könyvei valahogy – nem tudnám megmagyarázni, mert ilyesmiről sok szó nincs a könyvekben – motiválóan hatnak a regényírásra is (Out of content I want to say that… az írásnál szerintem nincs királyabb szakma és én is íróként képzelem el magam a jövőben és Dóra regényei pedig mindig megadják a motivációt hozzá.)
Oké… I have spoken. Én se hittem volna, hogy ilyen hosszút írok. Adieu.

Hihetetlenül jó írónő, a Tükörlelkekkel megvett magának. Imádom a stílusát, a gyönyörű leírását a könyveiben, a zenei ízlését, mindent!
Amikor először vettem kézbe a könyveit, már akkor tudtam, hogy tetszeni fognak. :) Remélem, hamarosan újabb regényét olvashatom majd. :')

Megérdemelten az egyik legjobb ifjúsági szerző ma Magyarországon ^^)

Nagyon választékos,nagyon egyedi stílusa van.A karakterei sokszínűek,jól átgondoltak.Mindig tűkön ülve várom a következő könyvét és eddig nem csalódtam.Személyesen is volt szerencsém találkozni vele és csak még jobban megkedveltem.Büszkék lehetünk,hogy magyar fiatal író ilyen nagyszerű könyveket ír.:)
UD:mivel van valaki,akit agyondicsérnek ,éltetnek,pedig fel sem érhet Dórihoz ,muszáj ideírnom #szeretjükazírónőnket ..Punktum •↓•

Annyira sajnálom, hogy nem hallottam róla korábban…
spoiler

A szóhasználat, felvezetések, párbeszédek, történet leírás, a világmegteremtés… Egy összeszedett, kreatív írónőről beszélünk, aki felvesz egy alaptémát és megspékeli ezer meg egymillió klassz dologgal! Aki egy homokszemből varázsol gyémántot.

Köszönöm, Dóri!

Amikor kisebb voltam és Leiner Laurát olvastam Leiner Laurával, azt hittem, nem lehet jobbat írni azoknál, amiket ő ír, de ahogy egyre idősebb leszek, annál több magyar kortárs szerző képes megragadni. Papp Dóra abszolút képben van, és jó fejnek is tűnik azok alapján amiket olvasni róla. Egy biztos, hogy Orsi és Kriszti története után remélem még sok jó könyv sorozatot hoz nekünk! <3

Minden könyve kötelező!