!

Pap Éva magyar

Pap_Éva I
11 figyelő · 1 figyelt · 3 értékelés · 0 polc · 0 karc · 0 észlelés

Könyvei 2

Pap Éva: És újra felkel a nap
Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap

Népszerű alkotóértékelések

Dorina_S>!

Pap Éva

Az a kedvesség amit az írónő sugároz, olyan rika. Mindig ragyog, mosolyog, és ezért is zártam a szívembe…mert ugyan személyesen még nem ismerem, de online már számtalanszor mosolyogtatta meg a szívemet és a lelkemet.

Pap Éva írónő borzasztóan nagy tehetséggel van megáldva. A regény nyelvezete, retorikája, fogalmazása, a korabeli kifejezések mind-mind lehetővé teszik, hogy visszarepüljünk amúlt századba és annak sokszor fájdalmas évtizedeibe. A gyönyörű képi megjelenítések, tájleírások, városi élet és vidéki birtok leírása is tökéletes volt. Bevallom én nem nagyon olvastam a Trianon utáni Szabadka és az ott élők életviteléről, ezért kifejezetten sokat tanultam a soknemzetiségű városról: szerbekről, magyarokról, bunyevácokról.

A legfelkavaróbb évtizedeket választotta témának az írónő. A II. világháború, a zsidóüldözés, a patizánok, Tito, és a kommunisták mind-mind felbukkantak tökéletes díszletet adva a cselekménynek. Az erotika sem a közönséges, hanem szinte irodalmi nyelven jelenik meg a művében.

Ami nekem igazán pluszt adott az írónő könyvével, hogy valós események ihlették a regényt, amely méginkább elképráztat és elgondolkodtat, hogy mindig az élet szolgál a legjobb regények alapjául.


Népszerű idézetek

ZsuzsiNori>!

„Mindannyian a boldogságot keressük. Keressük a családban, a házasságban, a szerelemben, és lehet, hogy egyszer csak megtaláljunk önmagunkban.”

319. oldal

1 hozzászólás
papeerzsepi>!

Rájött, ő maga az, aki szokatlanul reagál, nem Stevan. A saját viselkedése a tükör. Istenem, miért nem lehet az embernek két élete? – sóhajtott fel. Menne, mert ezer szál húzza, és maradna, mert ezer szál marasztalja.

320. oldal

L_Detti>!

(..) ha valakit az ember elrejt a legbiztonságosabb helyre, mélyen a szívébe, az örökre vele marad.

339. oldal

L_Detti>!

– Mire gondolsz? – kérdezte?
– Ha elárulom, te is elpirulsz – kacsintott az asszony.
– Mondd, mi lesz, ha ezért megbüntet az Isten bennünket? – Hiába komolyodott el az arca, nem volt kérdés, hogy akar a másikkal találkozni.
– Ha boldoggá tehetlek, vállalom. – Martin hunyorgott, ahogy a nap a szemébe sütött. – Örülnék, ha legalább én őszinte mosolyt tudnék csalni az arcodra.

167. oldal

BataHelga>!

„Mindannyian a boldogságot keressük. Keressük a családban, a házasságban, a szerelemben, és lehet, hogy egyszer csak megtaláljuk önmagunkban.”

L_Detti>!

A társaság később újra körbeülte az asztalt. Martin a gyerekkorukról beszélt Anával, és a barátok döbbenten hallgatták, milyen volt nekik azok után, hogy elveszítették a szüleiket. A férfi úgy megnyílt előttük, mint még soha. Esztit meghatotta, hogy milyen kedvesen beszél a lovairól, hogy mennyire szereti a gazdaságot, a földet, a gabonamező és a szél illatát. Tetszett neki, hogy egy olyan embert lát, aki, maga mögött hagyva a nehéz gyermekkort, megteremtette a saját világát, és elfogadja az élettől, amit az elébe rak.

193. oldal

L_Detti>!

Olyan volt az élete, mintha egy folyó két partja között úszott volna oda-vissza. Nem gondolt ara, hogyha elfárad és elfogy az ereje, valamelyik oldalon rekedhet.

196. oldal

Dorina_S>!

Aztán augusztusban együtt töltöttük Anával és Martinnal a bunyevácok aratóünnepségét, a duzijancát, csakúgy, mint minden évben.

35. oldal

ZsuzsiNori>!

„Az asztalra könyökölt, két kezével az állát támasztotta, és Martin illatát érezve újra és újra felelevenítette a percet, mert amit akkor érzett úgy hívták, boldogság.”

168. oldal

esztert91>!

Az élettől el kell fogadnunk, amit ad.

(első mondat)