!

Paolo Santarcangeli olasz

1909. június 10. (Fiume, Osztrák-Magyar Monarchia) – 1995. november 22. (Torino, Olaszország)

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 8

Paolo Santarcangeli: A labirintusok könyve
Paolo Santarcangeli: Beszélgetések a Sátánnal
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”
Paolo Santarcangeli: A betűk mágiája
Paolo Santarcangeli: Sötét láng
Paolo Santarcangeli: Szökőár
Paolo Santarcangeli: Il libro dei labirinti
Paolo Santarcangeli: Cartea labirinturilor

Antológiák 2

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 49.
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Akkor hát például azt is mondhatjuk, hogy lényegét tekintve a „labirintus”-elem a régi civilizációkban nem más, mint a világ kiszámítható és kiszámíthatatlan elemeinek „egyesítő jelképe”. A hosszú kanyargós út elvezet a középpontig. Mintha homályosan azt érezné meg itt az ember, hogy csak a leghosszabb út vezet el a tökéletességhez.

149. oldal, Jelkép és mítosz

Kollográd>!

A knóssosi palota bejáratánál a bika jele látható. Innen vezet az út a titok, a kétségbeesés, a megtisztulás, önmagunk megtalálása és a szabadság birodalmába.

(első mondat)

2 hozzászólás
Kuszma P>!

„A labirintus problémája tanulmányozásának megvan az a különös sajátossága – s ez egyébként a mitológiai kutatások során felvetődő problémáknál rendszerint előfordul –, hogy amennyiben a kutató komolyan veszi őket, voltaképpen nincsen semmilyen végleges megoldásuk. Titkokról, misztériumokról van itt szó, méghozzá a kifejezésnek abban az értelmében, ahogy a nehéz költői szövegek kiváló magyarázója (Romano Guardini) állítja egymással szembe a »misztérium« és a »probléma« szavakat. A »problémát« meg kell oldani, és amikor megoldották, egyben el is tűnik. A »misztériumot« viszont meg kell vizsgálni, tiszteletben kell tartani, be kell illeszteni saját életébe. Az a misztérium, amelyet egyetlen magyarázattal meg lehet oldani, voltaképpen nem is volt igazi titok.”
Kerényi Károly

147. oldal, Jelkép és mítosz

selfmadehell >!

Kétségtelen: egy nagy csendkúra igen jót tenne az emberiségnek. Felérne egy teljes bűnbánattal.

223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend
Carmilla >!

    A magányt, a csendet, a szabadságot, a sivatagnak eme ajándékait csak az erős lélek tudja elviselni: aki önmagával szemben és a Gonosszal szemben is erős.

111. oldal, V. A sziget / Kitérő: a sivatag (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: sivatag
mohapapa I>!

Egy angol szerző szerint oltárt kellene emelni a csöndnek és a nyugalomnak, mivel a csönd a világnak az az eleme, amelyből az igazán világos és tökéletes dolgok születnek, hogy az Élet fényességébe lépve, teljes pompájukban uralkodjanak.
[…]
Ha igaz a mára ár megkopott régi közmondás, hogy hallgatni arany, beszélni ezüst, akkor ugyanannyi joggal azt is mondhatnánk, hogy a szó az idő gyermeke, a csönd pedig az örökkévalóságé. Az emberi gondolat a csöndben növekedik, ahogy a fák az éj sötétjében.

34-35. oldal

selfmadehell >!

Arról is tudnotok kellene, hogy a betű képes ölni vagy megváltani, bölccsé teheti vagy megőrjítheti, éltetheti és halálra ítélheti az olvasót.

222. oldalaal

Sándor_Langer_Pudingman>!

EDGAR ALLAN POE

"A nappal is álmodók sok mindent tudnak, amit azok, akik csak éjszaka álmodnak, nem ismernek. Szürke vízióikban az öröklétbe tekintenek, és amikor felébrednek, borzongva fedezik fel, hogy valami nagy titok közelében jártak. Homályosan felfognak valamit a jó bölcsességéből, de többet, mint a rossz puszta tudását. Tájoló és kormánylapát nélkül is nekivágnak a »megfoghatatlan fény« hatalmas óceánjának… (Eleonora)

247. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe
Chöpp >!

Ha helyesnek gondolod, bocsáss meg a gonosztevőnek is, de NE BOCSÁSD MEG A GONOSZSÁGOT.

Kapcsolódó szócikkek: gonosz · gonoszság