Paolo Bacigalupi amerikai

Ostobaság azt hinni, hogy minden örökké tart. Talán még a buddhizmus is átmeneti.

266. oldal

Szex és képmutatás. Kéz a kézben járnak, mint a kávé és a tejszín.

69. oldal

Mi más tudna határokat lezárni, falvakat felégetni, ötvenezer csirkét levágni, mésszel leönteni és tiszta föld alá temetni? A félelem.

197. oldal 11. fejezet (Ad Astra, 2012)

Minden átmeneti. Még a bódhifák sem örökkévalóak.
[…]
Aludtam. egész végig aludtam, és sosem értettem meg.
[…]
Semmi sem tart örökké… Minden változás; a változás az egyetlen igazság.

265. oldal

Milliókat költenek rá, hogy szemetet állítsanak elő, amit aztán milliókba kerül megsemmisíteni – kétélű kard ez, ami mindig vág.

22. oldal

– […] Az adatokban nem hinni kell, hanem ellenőrizni kell őket. – Elfintorodott. – Ha rámutathatnék arra a pillanatra, amikor istenigazából elbasztuk, akkor az az a pillanat lehetett, amikor úgy döntöttünk, hogy az adat szót együtt használjuk az elhinni és a nem elhinni szavakkal.

37. oldal, 2. fejezet

Az élet minden formája termel hulladékot. A létezés maga költségeket, kockázatot és maradványokat jelent…

192. oldal

A törvények zavarba ejtő írások. Az igazság útjába állnak.

91. oldal, 4. fejezet (Ad Astra, 2012)