A zománc az égetés hatására összezsugorodik. Kihűlés után újból fel kell vinni egy új réteget mindaddig, amíg a zománc a kívánt vastagságot el nem éri.
Régebben az ötvösök maguk készítették a zománcokat, finom porrá tört kristályüveg és ólom-oxid vagy bórax összeolvasztásával, ami átlátszó és színtelen.
A mélyítésnél a lemez kalapálását az anyag szélénél kezdik, szorosan egymás mellé mért egyenletes ütésekkel. Kalapálás közben a lemezt körben forgatják. Az ütések hatására a lemez széle fölfelé görbül.
A forrasztás fémalkatrészek között megömlesztett forrasztófémmel létesített oldhatatlan kötés. Ennek anyaga sohasem azonos a tárgy anyagával, hanem annak kisebb olvadáspontú ötvözete (esetleg más fém).