!

Pál Sándor Attila

Sasa IP
156 figyelő · 157 figyelt · 492 értékelés · 4 polc · 55 karc · 2 észlelés
NemFérfi
Facebookhttps://www.facebook.com/apalsandorattila/

Könyvei 2

Pál Sándor Attila: Düvő
Pál Sándor Attila: Pontozó

Antológiák 2

Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018

Népszerű idézetek

>!
abcug IP

Virágének

Akármelyik virág, a hóvirág, az ibolya, az árvácska,
a nárcisz, a rózsa, a krókusz, a jácint, az orgona,
a liliom, a tulipán, a rozmaring, a kankalin, a kikerics,
a bársonyos tüdőfű, a békaszem, a boglárka,
a csillagvirág, a nefelejcs, a viola, a borbolya,
a gyöngyvirág, a muskátli, az atracél, a búzavirág,
a csatavirág, a gólyaorr, a harangvirág, a hortenzia,
a madárhúr, a nőszirom, a szívvirág, a cickafark,
a levendula, a mályvavirág, a petúnia, a szarkaláb,
a hajnalka, az aranyvessző, az őszirózsa, a krizantém és a többi,
ha leszakítod, lemetszed, eltéped, megeszed, eltiprod,
lerúgod, megrohasztod, kiszárítod, lekaszálod, akkor egy,
a te füled számára érzékelhetetlen hangfrekvencián felüvölt.

30. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

1 hozzászólás
>!
tengshilun IP

Öreges

Egy kisház, burjánzó diófával.
Ma éreztem, megváltozott a szél.
Szoknyás asszonyok a vasútállomásnál.
Én vagyok az utolsó, aki él.

Morzsolni, törni, pucolni, hámozni.
Ülök a lugas alatt az őszi délutánban.
Az üres templom harangját még húzza az elektronika.
Vadászgépmoraj az alkonyi határban.

Mit mond ma bárkinek a suhogó nád rettenete.
Átgondolok mindent, ami maradt.
Héjában sült krumpli illata. Havas kerítéslécek.
Fagyott éjszaka utáni bársonyszőnyeg a vérszilvafa alatt.

A fóliasátor váza egy rég elhullott bálna bordái.
A köhögésroham elcsitulása utáni végtelen csönd.
Pihentetem a szemem. Egy szoknya dinamikája.
Mind csak felhők, kékség, csillag odafönt.

60. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
Elenya

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a tériszonyos ember nem a mélységtől fél, nem attól, hogy leeshet, hanem hogy leugrik.

28. oldal

>!
_selene_ IP

Legényes

Mikor az alkoholos levegőben és izzadságszagban,
a gyér fényben, a pulzáló zenében és a tekintetek
kereszttüzében utoljára érintem a combom és a
lábszáram, és a bokáim összezárnak, akkor érzem,
hogy milyen súlyos légoszlop nehezedik rám,
hogy mennyi levegőt cipelek. Vagy csak a légkör
ritkul meg felettem ilyenkor, és az űr ér le egészen idáig.

38. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
_selene_ IP

Táncdal

A hold testének tömegvonzása az emberre is hat.
Szemünk csarnokvize valójában tengervíz.
Árterületen állsz egy fűzfa alatt.
Az vagyok, aminek hívsz.

62. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
ESanka

Mindig éreztem, hogy tőlünk ötvenhárom
fényévre, egy Jupiter méretű, hideg csillagon
évmilliók óta óriási vihar tombol.

A szív nem tud fájni, csak a körülötte lévő izmok.

39. oldal, Szerelmi dal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
lzoltán P

Legényes

Mikor az alkoholos levegőben és izzadságszagban,
a gyér fényben, a pulzáló zenében és a tekintetek
kereszttüzében utoljára érintem a combom és a
lábszáram, és a bokáim összezárnak, akkor érzem,
hogy milyen súlyos légoszlop nehezedik rám,
hogy mennyi levegőt cipelek. Vagy csak a légkör
ritkul meg felettem ilyenkor, és az űr ér le egészen idáig.

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
virezma P

Az a mondat, hogy mennem kell, soha nem igaz.

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
_selene_ IP

Vándorének

Szeretek sötétedés után az utcán
sétálva ablakokon át az égve hagyott
villany vagy a tévé villódzó kékje alatt
pár másodpercig belátni idegen életekbe.

23. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

1 hozzászólás
>!
angelacsapo22

Metró

Nagyapáéknak volt egy garzonjuk Szentendrén, úgy egy
kilométerre az óvárostól. Minden nyáron oda mentünk
nyaralni. Besétáltunk a központba, a régi házak közé,
imádtam a macskakövet. Rengeteg fagyit ettem, és akkor
voltam a legönállóbb, amikor úgy sétálhattam a gáton, hogy nem
fogta senki a kezem. Ritkán Pestre is bementünk, rokonokhoz.
Metróztunk is egyszer. Ekkor történt, hogy kiszabadítottam
magam anyám kezéből és beugrottam a sínek közé. Jó volt ott lent
sétálni. Apám és anyám sem volt ideges, annyit mondtak, hogy ha
jön a vonat, jöjjek ki. A közelebbi alagútrészbe kicsit be is néztem,
aztán amikor láttam, hogy amarról jön, igyekeztem visszamászni a
lábak közé. Elsőre nem ment, egyre közelebb jött a két lámpa, de
lassan, anya és apa pedig kiemeltek. Semmi baj. Azóta sem járok
sűrűbben a fővárosba. Néha metróznom is kell, egyedül a rengeteg
ember közt. Már tudom, hogy ez így nem történhetett meg, a
vágány túl mély, ott a nagyfeszültség, anyámék nem ilyenek. Pedig
emlékszem, milyen volt az alagút, a vonat lámpáira s, a megállóra,
egy-két pislákoló neonra, és hogy milyen volt ott lent, azt is
pontosan tudom. Egyszer valahogy megnézném újra, éjszaka,
amikor nem jár, vagy ha üzemzavar van. Nagyapáék hat éve
eladták a nyaralót. Pedig lehet, hogy nincs is ott.

52. oldal