Pál Dániel Levente magyar
| Katalógusnév | Pál Dániel Levente |
|---|
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Hortus Conclusus Fiatal Írók Szövetsége
Szerkesztései 3
Fordításai 5
Antológiák 6
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
Az irodalom
Ültem a szokásos helyen. A szomszéd asztalnál ráérős trógerek fröccsöztek, beszélgettek mindenféléről. Akkor kaptam fel a fejem, amikor mintha az irodalom került volna szóba:
– … és akkor gondoltam, meglepem valami nagy ajándékkal, veszek neki egy könyvet. Annyi szépet összeírnak, meg a barátom, és ne haljon meg úgy, hogy még egyet sem fogott a kezében. Fel is hívtam a Margitot, a feleségét, ő meg mondta, van már nekik olyan otthon, nem kell, vegyek mást.
182. oldal
Március 15-én éjjel hazafelé beázott csizmában taposom a havat, a szívem fölött kokárda. Megszólít egy lány:
-Milyen szomorú vagy. Megvigasztalnálak…
-Áá, csak magyar vagyok, ezen nem segít semmi.
116. oldal
És megbeszéltük, hogy a szerelem egy különös állat – egy másik kisméretű rágcsáló, a gonoszabbik fajta, a sunyi kis rohadék – ahogy egymillió tejfoggal harapja a lábad, meg a szíved, meg a léped, meg a májad.
96. oldal
Én meg gondosan feljegyeztem a füzetembe, hogy majd utánanézzek. Nem is kellett sokat keresnem, előkerült ennek az 1954-ben született Sztálinvárosról szóló anticsasztuskának a szövege: "Ez itten a büfé. Benne kiszolgálók. / Ez főzi a kávét, hajtja a darálót, / az méri a rumot, ez mossa fel a vért, / kanalat is lyukaszt biztonság okáért. / A többi mind vendég. Az ott fánkot eszik, / az a pohárt lopja, azok egymást verik. / Emitt most taposnak a pincér belébe. / Ez itt orvosért fut. A tér neve Béke."*
* Fejér Megyei Levéltár. (FML) XXIII / 508. 60. d. – Horváth Sándor gyűjtése
180. oldal
Néztem, és egy pillanatra eszembe jutott, hogy vele vajon jobb lenne-e az ugyanaz.
63. oldal
Ez legtöbbször bevált – hisz benne van az a néplélekben, hogy a magunkéban már megfáradtunk, a mieinket veszni hagyjuk, de egy külföldit, azt kisegítünk. Ne mondja rólunk senki, hogy a magyar nem vendégszerető!
87. oldal
Pál Dániel Levente: Hiába éltünk – tévedtem korábban
Hiába éltünk, ezer bocsánat,
ki elhitte, hogy elkerült minket
tragédia, bánat.
Sajnálom, barátom, hiába voltak
nők, szerelmek, otthonok,
s noha el nem adtuk magunk,
bárhogy éltünk, mi is csak meghalunk.
Hiába éltünk, ha kit szeretsz,
ugyanúgy becsap, ahogy
te csaptál be másokat,
de annyit sem tanultál, hogy
megbocsásd a hazugságokat.
És hiába simogattad kedvesed homlokát,
ha láz visz el, hogy más ölében keresi otthonát,
és hiába éltél, ha ez így megvisel,
és hiába éltél, ha beszélni sincs kivel.
Hiába szerettél, ha hidegebb,
ami a szeretetből született,
mint nem szeretni vagy
törvénybe írni, hogy
mások se szeressenek.
És hiába írtál, ha leég a könyvtár
vagy olvasni mindenki elfelejt,
és hiába volt édesanyád,
ha sírjához se mész ki,
és hiába tanultad meg nyelvét,
ha veled szóba se áll senki,
vagy az, kit leginkább szeretnél
átkozni vagy szeretni.
És szádra az Úr nevét hiába veszed,
ha nincs hited, és ha halsz is,
hiába hívod, hiába fognád meg kezét,
ha nem tudod, merre-hol keresed.
Hiába éltünk, barátom, hiába,
kit szerettél, nem szeretett,
kiben hittél, hiába volt hited,
hová indulsz, semmi se vár,
és hiába sírsz, csak te reméled,
hogy a körúton a reggel majd eljön
és bárki arra járó rád talál.
Hiába éltünk, ezer bocsánat,
ki elhitte, hogy elkerült minket
tragédia, bánat.
235-236. oldal · Pál Dániel Levente