!

Padisák Mihály magyar

1930. június 13. (Budapest) – 2014. június 21.

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Padisák_Mihály
Életrajz

Könyvei 18

Padisák Mihály: Éljen a száműzetés!
Padisák Mihály: Kanóc, az életművész
Padisák Mihály: Kanóc, az emberszelídítő
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?
Padisák Mihály: A csúcs mindig fölöttünk van
Padisák Mihály: Gyalog Juli
Padisák Mihály: Csipisz mégis győz
Padisák Mihály: „Kedves Miska bácsi!…”
Padisák Mihály: Talpcsiklandozással nem foglalkozom!
Padisák Mihály – Padisák Judit: Minden napra egy játék!

Kapcsolódó sorozatok: Kanóc

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek, Delfin könyvek, Jonatán Könyvmolyképző


Népszerű idézetek

>!
regulat 

S mutatja az arcát, melyen semmi nyoma ütésnek, de az ütések mindig belül hagynak maradandóbb nyomot.

103. oldal (Móra, 1984)

>!
hangya68 P

Nincs fegyver, amely oly fájó sebet tudna ejteni, miként a jól irányzott szó. Annak a nyomán nem serked vér, nem roncsolódik a test, nem törik a csont, az láthatatlanul hatol be az ember legbelsejébe, hogy ott hasítson védhetetlenül.

>!
Gyöngyi69

Az ember életének hétköznapjaiban mindig azok az ünnepek, amikor vágyai beteljesülnek.

>!
regulat 

(…) érthető, ha nem teregeti ki a családi szennyesét… azt mindenki bugyorba kötve titkolja mások előtt…

232. oldal (Móra, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
Bogas P

– Ez a hangjáték Hirosimában játszódik le 1945-től 1955-ig. Egy Karl Bruckner nevű osztrák író könyvéből készült.
Szadako Szaszakiról, egy japán kislányról szól, aki 1945-ben, az atomtámadás idején alig négyesztendős. Akkor éri őt is a sugárártalom. A betegség csupán tíz évvel később, tizennégy éves korában tör ki rajta, akkor kerül kórházba.
Japánban él egy legenda. Ha egy beteg papírból ezer darab madarat – darut – készít el betegágyában, meggyógyul.
S a nagybeteg Szadako emberfeletti erővel hajtogatni kezdi aranyszínű papírból az ő darvait, mert élni akar. Kilencszázkilencven madárra futotta életéből.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hirosima · Szadako Szaszaki
1 hozzászólás
>!
Magdileona

Megérezni, ha valaki valamit szeretettel csinál. Az kiárad, terjengeni kezd, ünneppé varázsolván a közönséges hétköznapot.

>!
Magdileona

Náluk nemigen van ünnep. A jószág enni kér, akár vasárnap van, akár karácsony, akár újév, akár húsvét. Ritkán veszik föl az ünneplőt, templomba se mennek be, mert akkor ki maradna idehaza az állatokkal. Inkább csak olyankor szokott ünneplőt ölteni, amikor az iskolában valami ünnepség van. Ilyenkor mindenki felölti az ünneplőt, legalább arra a fél napra. Aztán hazasiet, fölveszi az otthonit, megy a dolgára. Vannak persze, akik máskor is kiöltöznek, mint a Lázár Panni is, akit vasárnap autóval visz be apja a városba, olykor még Pestre is, de Juliéknál más rend járta. Náluk csak akkor öltözött ki az egész család ünneplőbe, ha keresztelőre mentek valahová vagy lakodalomba, vagy temetésre. Mert annak meg kell adni a módját. De csakis annak.

>!
Magdileona

Magányosságnak ember az orvossága.
Hasonszőrű, megértő ember.