!

Padányi Viktor magyar

1906. január 26. (Vatta) – 1963. december 3. (Melbourne/Moorabbin)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Padányi_Viktor
Életrajz

Könyvei 6

Padányi Viktor: Dentu-Magyaria
Padányi Viktor: A nagy tragédia I-II.
Padányi Viktor: Egyetlen menekvés
Padányi Viktor: Széchenyi kultúrája
Padányi Viktor: Vörös vihar
Padányi Viktor: Vérbulcsu

Népszerű idézetek

>!
riko

E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz órakor növénytan-óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindíg. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig… és akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még ez a név állt: „A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe”, és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyt mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által méginkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: „Consummatum est”.
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégyéves magyar fiú. A golgotha utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok. Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt, 1920 június 4.
Péntek…

154. oldal, Függelék - Így történt (Gede Testvérek, 1995)