P. Dombi Erzsébet

Már a gitármuzsika hallgatása
közben is jelentkeznek a költőben látási élmények:
úgy érzékeli, hogy a hangok kavargásából virágfüzér­
ként „búvik ki a dallam". Mikor aztán hirtelen el­
hallgatnak a gitárok, a beálló csend is olyan intenzív,
hogy szinte látható, s mintegy magába foglalja az
elnémuló zenét, mintha csak a dallam virágfüzér fo-
natai bomlanának szét. A hallási és a látási érzet, sőt
még a hallási érzet hiánya is egyszerre jelentkezik
a költő tudatában, s az így létrejött egyedülálló él­
ményt fejezi ki a költői kép.

Lassú, gyenge, édes voltát szép ajakidnak,
Érezhessem jó Iillatját gyenge csókodnak

(Uo.13)

vagy az alábbi, látás-hallás kombináción épülő kép­
sor:

Szegfű legyen szakácsod,
Gyöngyvirág muzsikásod,
Szarkaláb virginásod,
Harangfény-virág legyen dobosod,
Verőfényvirág te trombitásod.

(Uo. 17)

A hangok virággá válnak
Mosolygó ajakidon,
S a virágok hangicsálnak
Teremtő ujjaidon.

A lenge hold halkkal világvárositja
A szőke bikkfák oldalát,
Estvéli hűs álommal elboritia
A csendes éjnek angyalát.

(A magánossághoz)

Bűbájos éji bóditón száll a légben
Hársfáknak holdsugáros illata,
Holdfénytöl, csillagfénytöl, fénybogártól
Tündöklő lett az árnyas éjszaka.

(Harmathullás)

Illathullám merül a fényhabokba,
Csönd-, illat- s fényben áll a rengeteg,
Virágok ezrén, fák sünijén által
özönlik szét a fényes nagy meleg.
(Délben)

egymásba csendül a szín és a hang s az illat

(Charles Bauctelaire)

Illatsugár és csillagillatok.
Mesepillanat.
Ez a perc, mint a gyönyör pecsétje,
szívemen marad.
Fülemile szól. Ügy csattog, mintha
attól félne, hogy
nem jut dalának hely az ég alatt,
úgy betöltik a csillagillalok,
illatsugarak.

(Horváth István: Május)

A gondolkodó ember kitágult látó­-
határának nyelvi tükreként intellektuális funkcióval
telítődött napjaink költészetében. A „porcelán szinesz-
téziák" azonos művészi erővel tolmácsolják a „minden
egész eltörött" fájó disszonanciáját és a mindenség
összetartozó, végtelen rendjének s egybesimuló har­-
móniájának biztonságát.

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyűlt a roppant
éj tavába,a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég; nehéz
volt, mint süm zene, mint sürü méz;
de mint tündér meglepetés
lengett körül,mint álmodott hang
vagy holdfényiátylas csiIlagok,

(Májusi orgonaszag)