Ozsvald Árpád felvidéki magyar magyar

– Ismered azt a mesét, hogy: Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender, felmászott a fára, leesett a sárba…
– De ez nem ember, hanem kislány!

19. oldal

– A szegfűk szépek – vágott szavába az asszony. – A vers sem rossz… Végül még költő lesz belőled! A szerelemmel azonban még várhatsz, míg kinősz a krumpliszsákból…

31. oldal

– A frontra megyek – tette Péter fejére a kezét. – Holnap visszajövök, ne búsulj, és befejezzük az ábécét.

44. oldal

A többiek fakorcsolyán hasították a jeget. Egyszerű volt az elkészítése, s nem is esett el vele könnyen az ember. Egy gömbölyű tűzifadarabot négyfelé vágtak, az ék alakú rész keskeny élébe beleégettek egy vastag drótot, lyukat fúrtak a felerősítő madzagnak vagy bőrszíjnak, és elkészült a korcsolya. A vastag drótot köszörülni is lehetett, akárcsak a fémkorcsolya élét.