Otto Weininger osztrák
1880. április 3. (Bécs) – 1903. október 4. (Bécs)
Tudástár · 21 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv
Katalógusnév | Weininger, Otto |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 5
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
A férfi minden szerelemben csak önmagát szereti. Nem a maga szubjektivitását, nem azt, amit ő mint minden gyengeséggel és alantassággal, minden nehézséggel és kicsinyességgel megvert lény képvisel, hanem azt, ami egészen lenni akar, aminek egészen lennie kellene: legsajátabb, legmélyebb, intelligibilis lényét, amely szabad a szükségszerűség minden rongyától, a földi mivolt minden rögétől. Idő- és térbeli tevékenységében ez a lény össze van keveredve az érzékek korlátozottságának salakjával, és nem tiszta, ragyogó ősképként jelenik meg; bármilyen mélyre merül is magába a férfi, mindig zavarosnak és szennyezettnek találja magát, és sehol nem találja azt, amit keres, makulátlan, fehér tisztaságában. És még sincs semmire olyan égető szüksége, semmit olyan hevesen nem kíván, mint azt, hogy teljesen és kizárólag önmaga legyen és semmi más. Ám azt, amire törekszik, a célját, nem találja saját lényének mélyén, ragyogó fényben és mozdíthatatlan erőben, és ezért saját magán kívül kell elképzelnie, hogy könnyebben közeledhessen hozzá. Az abszolút értékes lényről való ideálját, amelyet saját magán belül nem képes felfedezni, egy másik emberi lényre vetíti; ezt és nem mást jelent az a tény, hogy a férfi szerelmes ebbe a lénybe.
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
A szerelem transzcendentális ideája – ha van ilyen – csak a végtelen érték iránti szerelem lehet, tehát az abszolútum vagy Isten iránti szeretet, nyilatkozzon ez meg akár a természet egészének érzékelhető végtelen szépségére irányuló szeretetben (pantheizmus) is. A partikuláris dolgok, tehát a nő iránti szerelem is, már ennek az ideának az elhagyását jelenti, tehát bűn.
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
A zsidó az arisztokrata ellenpólusa; minden arisztokratizmus elve az emberek között meglévő határ legszigorúbb megőrzése. A zsidó született kommunista és mindig közösködést akar.
255
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
Nincs az unalomnál és a türelmetlenségnél erkölcstelenebb érzés. Az ember ugyanis ezekben valóságosnak tételezi az időt: azt akarja, múljon el, mielőtt még tartalommal töltené meg, márpedig így az idő az ember belső felszabadulásának és bővülésének puszta megjelenési formája csupán, puszta forma, amelyben hiába igyekszik megvalósítani magát, mert az független tőle, és ő is független attól. Az unalom egyúttal azt az igyekezetet is kifejezi, hogy az ember kívülről váltsa meg az időt, vagyis vágyakozás egy ördögi csodatételre.
41. oldal
Mindaz, amit az ember tesz, nem más, mint önnön fiziognómiája. Ahogyan minden sejt tartalmazza annak az egész lénynek a tulajdonságait, amelyhez tartozik, úgy az ember minden egyes pszichés mozgása is egész lényét tükrözi, és nem csak jellemének egyes vonásait, amelyekben az adott pillanattól függően egyszer egyik, másszor másik sajátossága mutatkozik meg…
…Ez a lény, amely a lelki állapot minden momentumában, mindenhol felismerhető, képezi a jellemtan tárgyát.
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
Mindenekelőtt azonban pontosan le kell szögeznem, mily értelemben beszélek zsidóságról. Számomra nem fajról és nem népről van szó, és természetesen még kevésbé elismert vallási felekezetről. A zsidóságot csak szellemi irányultságnak, lelki alkatnak tarthatjuk, amely minden ember számára lehetséges, és a történelmi zsidóságban csak legnagyobb megvalósulását találta meg.
249
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
Vannak árják, akik zsidóbbak, mint akármelyik zsidó, és vannak valódi zsidók, akik árjábbak, mint némely árja.
250
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
Az ítélő funkció férfiasságának lélektani bizonyítéka az, hogy a nő az ítélést férfiasnak érzi, és ez (tercier) nemi jellemzőként vonzóan hat rá. A nő a férfitól mindig határozott meggyőződést vár el, amelyet magáévá tehet; a nő bármilyen legyen is, soha nem fog megértést tanúsítani a kétségekkel teli férfi iránt. Azt is mindig elvárja, hogy a férfi beszéljen, és a férfi beszéde számára a férfiasság jele. A nők rendelkeznek a nyelv adottságával, de nem a beszédével: a nő diskurál (kokettál) vagy fecseg, de nem beszél.
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
A szerelem tehát a rávetítéssel kapcsolatos jelenség, mint a gyűlölet, és nem az egyenlőséggel, mint a barátság. A barátság feltétele mindkét egyéniség egyenlő érvényesülése, a szerelem viszont mindig az egyenlőtlenség, az egyenlőtlen értékűség tételezése. Egy másik egyéniségre halmozni mindent, ami az ember maga szeretne lenni, de soha teljesen nem lehet, és ezt a másikat tenni minden érték hordozójává – ezt jelenti a szerelem. Ennek a legmagasabb tökéletességnek a szimbóluma a szépség. Ezért csodálkozik, sőt döbben meg oly gyakran a szerelmes férfi, amikor rájön, hogy a szép nőben nincs erkölcsiség is, és ilyenkor a természetet vádolja csalással, mivel egy „ily szép testben” nem lehet „ilyen sok alantasság”.
Otto Weininger: Nem és jellem Elvi tanulmány
A nő hisz a férfiban. A férfiban, aki rajta kívül van, vagy a férfiban, aki benne van, a férfiban, aki szellemileg impregnálta s így a nő, e módon, még komolyan is veheti magát.