!

Ottlik Géza magyar

Géza Ottlik

1912. május 9. (Budapest) – 1990. október 9. (Budapest)

Tudástár · 24 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 4 film

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/ottlik-geza

Képek 9

Könyvei 16

Ottlik Géza: Iskola a határon
Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Ottlik Géza: Buda
Ottlik Géza: Minden megvan
Ottlik Géza: Próza
Ottlik Géza: Továbbélők
Ottlik Géza: A Valencia-rejtély / Hajónapló / Pályákon
Ottlik Géza: Hajnali háztetők / Minden megvan
Ottlik Géza: Hajónapló
Debreczeni Gyöngyi – Ottlik Géza: Garabó Gereben

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Zsebkönyvtár 2.0 Magvető · Populart Füzetek Interpopulart · Horizont könyvek Kriterion · Millenniumi Könyvtár Osiris · Magvető Zsebkönyvtár Magvető · Fehér Holló Könyvek Magvető · Diákkönyvtár Móra · Harminc Év Magvető · Bluebird reader's academy Akadémiai angol

Szerkesztései 2

Ottlik Géza (szerk.): Autóbusz és iguána
Ottlik Géza (szerk.): Mai amerikai elbeszélők

Fordításai 50

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / Elbeszélések
Charles Dickens: A Pickwick Klub
Ernest Hemingway: Elbeszélések
George Bernard Shaw: Szent Johanna
John Osborne: Dühöngő ifjúság
Ernest Hemingway: Novellák
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Antológiák 17

Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Csillag Péter: Ady stoplisban
Kőrössi P. József (szerk.): Csók a Palatinuson
Kőrössi P. József – Pomogáts Béla (szerk.): Nyugat
Kardos György (szerk.): Körkép 82
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 87
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Kardos György (szerk.): Körkép 86
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 88

Róla szóló könyvek 15

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza
Kovács Ida: Ottlik képeskönyv
Jakus Ildikó – Hévizi Ottó: Ottlik-veduta
Kirschner Péter (szerk.): Ottlik + mások
Fűzfa Balázs: „…Sem azé, aki fut…”
Kelecsényi László (szerk.): Ottlik
Kelecsényi László: A szabadság enyhe mámora
Sümegi István: A boldogság íze
Hornyik Miklós (szerk.): Éjszakai hajózás

Népszerű alkotóértékelések

lilyD>!

Ottlik Géza

Senki máshoz nem hasonlítható hangulatfestő, és úgy szövi nem csupán a cselekményt, de az asszociációkat, hangulatokat, történéseket, filozófiát, emlékeket, stb, hogy lehidalsz (már amikor sikerül megértened, hogy mit is közöl éppen). Annyira rétegelt, sokrétű, hogy többedik olvasásra is új szinteket, közléseket lehet felfedezni. Az Iskolának egyenesen függője lettem: elsőre csak kapkodtam a fejem, hogy most ki? hol? mi van??. De ha egyszer ráérzel, megszokod és kezded megtanulni, hogyan bogozhatod ki és értheted meg, végtelen gazdagságot találsz a műveiben.
Stílusához tartozik, hogy ugrál az időben és a fent említett témák széles spektrumán. Az benne a legnehezebb, hogy az egyes mondatok valójában egyszerűek és világosak, de a szöveg kohéziója, az egymást követő mondatok kapcsolata nem a megszokott, nehezen felfogható, állandóan csapongó.
Mindenkinek ajánlom, és elsőre ne riadjatok vissza tőle, mert megérthető. :)


Népszerű idézetek

csepergő>!

Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ez volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül, hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek. Milyen keveset tudnak ezek közölni. Igent vagy nemet, feketét vagy fehéret, nevetést vagy sírást. És mindig hamisítanak, hazudnak. Mégis tudomásul kell vennie, hogy ezekre van hagyatva. A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból;viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van aki a szerénységből ért, van aki a szemtelenségből, s talán van, amiből még Schulze is értene: egy hadsereg és millió géppuska. De mit akart ő annyira kifejezni, egyáltalán? Nincs semmi mondanivalója számukra. Miért bajlódjon gyarló szavakkal és bamba cselekedetekkel, amíg összeáll belőlük valami rozoga látszat, hogy érthessék az emberek?

radaieva>!

Ez mindig így van: semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors.

315. oldal

15 hozzászólás
Eszter01>!

Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a rossz dolgok valóban léteznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és nyomban megszűnnek.

45. oldal

Lunemorte P>!

(…) a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig (…)

Asteria>!

    A mohácsi csata négyszázadik évfordulója közeledett éppen. Fura dolognak látszik talán, vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk. Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél – mindenesetre igazibb tulajdonunknak.

422-423. oldal

gazdikam>!

A halottainkkal úgy vagyunk, hogy eleinte, ha róluk álmodunk, ébredéskor keserű haragot érzünk: miért csak álom volt, hogy élnek? Később lassan-lassan alábbadja az ember, és ébredés után is hordozza magával az álom andalító, jó érzését: legalább álmomban éltek, gondolja, s már szívesen álmodik róluk.

125. oldal, Sár és hó, 2. (Magvető, 2007)

kkori07>!

Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.

Roli>!

Kétségtelen, hogy igaza volt, de miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.

197. oldal, 2. rész 14.

Kapcsolódó szócikkek: igazság · társadalom
jmolnar>!

Szegény barátaim, nekem tízezer lelkem van, melyiket vádoljátok nektek nem tetsző dolgokkal? Önző vagyok, szökevény, részvétlen, szeretet nélküli? Lehet, hogy ez is mind én vagyok.

390. oldal