!

Oszip Mandelstam orosz

Осип Мандельштам

1891. január 15. (Varsó) – 1938. december 27. (Vlagyivosztok)

Teljes névOszip Emiljevics Mandelstam
NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Oszip_Emiljevics_Mandelstam

Képek 1

Könyvei 6

Oszip Mandelstam: Csillapíthatatlan szavak
Oszip Mandelstam: Az idő zúgása
Oszip Mandelstam: Farkaskopó század
Oszip Mandelstam: Sófényű csillagok
Oszip Mandelstam: Árnyak tánca
Осип Мандельштам: Я вернулся в мой город

Antológiák 9

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Elbert János – Gagai Gábor – Kardos László (szerk.): Egy égbolt alatt
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok
E. Fehér Pál – Király Gyula (szerk.): Élmények és gondolatok
Gereben Ágnes (szerk.): Nagy tüzek
Mezey Katalin – Bratka László (szerk.): A forradalom bíbora
Szekeres György (szerk.): Írók írókról
Rab Zsuzsa (szerk.): Sárkányölő

Róla szóló könyvek 1

Bakcsi György: Orosz századforduló

Népszerű idézetek

>!
Ákos_Tóth I

A világirodalom valamennyi alkotását engedéllyel és engedély nélkül megírottakra osztom. Az első csoport a csatornába való, a másik lopott levegő.

Hátlapi idézet (Unikornis, 1991)

>!
Andukaphar

Finom vitorlát szeg a hangnak
a fül, a meredt szem kihal,
éjféli madarak suhannak
által a csenden, néma kar.

Mint a természet, olyan árva,
s egyszerű vagyok, mint a menny,
és mint az éjféli madárhang,
szabadságom oly testtelen.

Nézem a dermedt holdvilágot,
mely vászon-halott égre hág.
Beteges, különös világod
elfogadom, nagy pusztaság!

1910

Finom vitorlát szeg a hangnak; Lator László fordítása

>!
Andukaphar

A tengermély szomorúság
két óriás szemét kitárja,
és ahogy felriad a váza,
kiloccsantja kristály-magát.

A szobát lankadt nyugalom
itatja át – ó, drága gyógyszer!
Milyen sok álmot nyel mohón el
egy ilyen kis birodalom.

Egy kis vörösbor bíbora,
egy sugárnyi májusi napfény –
a sütemény vékonyka testén
vékony-vékony kezek hava.

1909

A tengermély szomorúság; Pór Judit fordítása

>!
latinta SP

A SÁPADT-ÉGSZÍNKÉK ZOMÁNCRA

A sápadt-égszínkék zománcra
– csak áprilisban van ilyen kék –
a nyírfák águkat vigyázva,
hogy esteledett, felemelték.

A vékony csipke szövevénye
olyan szabatos, tiszta rajta,
mint porcelántál hűvösére
írott bonyolult minta rajza,

melyet a művész a keményen
fénylő üveges felületre
ráfest egy percnyi erejében,
a szomorú halált feledve.

1909

Pór Judit fordítása

6. oldal

>!
latinta SP

VAGYOK A KERTÉSZ, VAGYOK A VIRÁG

Van testem – vele én már mit tegyek,
annyira enyém és egyetlenegy.

Mondjátok, kinek köszönjem a lét,
kinek a lélegzés halk örömét?

Vagyok a kertész, vagyok a virág –
beborít mást is a tömlöc-világ.

Az örökkévalóság-üvegen
már ott a melegem, a lehelletem,

nemrég még érthető rajz metszete
vésődik, rajzolódik már bele.

Hadd lepje be a szennyes pillanat –
a drága rajz már mindig ottmarad.

1909

Pór Judit fordítása

8. oldal

>!
latinta SP

HŰS MÉRŐVEL FUKAR SUGARAT

Hűs mérővel fukar sugarat
szór a fény a ligeten.
Szívemben, mint szürke madarat,
bánatomat cipelem.

Sebzett testét merre hurcolom?
Néma, holt világ lapít.
Ellopták a ködbe tűnt torony
nagyharangját valakik.

A magasság hangtalan, sivár
gazdátlanságban dereng,
mint lakatlan óriási vár,
csak köd lakja, puszta csend.

Reggel édes félálom kötöz,
félébrenlét, hosszu láz,
olthatatlan feledés, ködös
gondolat-harangzugás.

1911

Lator László fordítása

18. oldal

>!
latinta SP

KAGYLÓ

Nem az vagyok, kit várva várnak,
gyöngy nélküli kagyló vagyok,
ó, éj; méhéből a világnak
partodra dobtak a habok.

Hullámaidat föl-le hajtva,
szűkszavúan dúdolsz ma itt;
de kedveled majd a mihaszna
kagylónak hazugságait.

Mellé feküdsz, hogy halld a hangját,
ráadod legszebb köntösöd,
s a vizek óriás harangját
mindörökre hozzá kötöd;

s mint hajlékát a puszta szívnek,
a törékeny kagylót belül
vízzúgással, köddel telíted,
s széllel, melybe eső vegyül…

1911

Kálnoky László fordítása

19. oldal

>!
latinta SP

FÖLDI BÖRTÖNÖM

Földi börtönöm sötét bilincsét
sehogy sem tudtam letörni én,
s tetőtől-talpig a szégyen, mint vért
zárul rám: zord, súlyos és kemény.

Hasonmásom minden szent időben
kedves hozzám, mellettem marad;
nem kerülöm, mint magamat, őt sem,
szolgálatkészen hozzám tapadt.

S eltitkolva magamtól, mi várhat,
magam ellen vívok, bús lovag;
megvetőn becézem a világot,
felhúztam sisakrostélyomat.

Bánatomhoz méltatlanul élek,
s álmom üldöz – érteni tanít
díszes vértemen a repedések
kurta, vészes roppanásait.

1911

Garai Gábor fordítása

20. oldal

>!
latinta SP

A KÖNNYŰ ÉLET MÁR MEGŐRJITETT

A könnyű élet már megőrjitett.
Reggeltől bor, és mámor éjszakára.
Hogy tápláljuk üdeséged, hiába
izzó vígságod, részeg szédület?

kezek, kínos szertartás-kézfogás,
az utcán éjszakai csókok esnek,
mikor a gyors vizek elnehezednek,
s az utcalámpa fáklyalobogás.

Mese-farkasra, várunk a halálra,
az hal meg legelébb, kinek vadul
kígyózó haja a szemébe hull,
és olyan veszélyes-piros a szája.

1913

Pór Judit fordítása

29. oldal

1 hozzászólás