!

Osamu Dazai japán

Dadzai Oszamu, 太宰治, Dazai Osamu

1909. június 19. (Kanagi, Aomori, Japán) – 1948. június 13. (Tokió)

NemFérfi
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Osamu_Dazai

Könyvei 10

Dadzai Oszamu: Hanyatló nap
Osamu Dazai: No Longer Human
Osamu Dazai: The Setting Sun
Osamu Dazai: Run, Melos! and Other Stories
Osamu Dazai: Schoolgirl
小泉八雲 (Koizumi Yakumo) – 橋爪明子 (Hashidzume Akiko) – 芥川龍之介 – 太宰治 – 伊藤左千夫 (Ito Sachio): レベル別日本語多読ライブラリー (Level betsu nihongo tadoku library)
Dazai Osamu: Otogizoshi
太宰治: 人間失格 (Ningen shikkaku)
太宰治: 走れメロス (Hashire Merosu)
Dazai Osamu: Blue Bamboo

Népszerű idézetek

>!
Tíci SP

Amikor koraérettnek tettettem magamat, azt beszélték rólam, hogy koraérett vagyok. Amikor semmittevést színleltem, azt beszélték, hogy semmittevő vagyok. Amikor megjátszottam, hogy képtelen vagyok regényt írni, azt mondták, hogy képtelen vagyok regényt írni. Amikor hazugnak tettettem magam, azt mondták, hogy hazug vagyok. Amikor gazdagnak adtam ki magam, azt beszélték, hogy gazdag vagyok. Amikor megjátszottam a közömböst, azt mondták, hogy közömbös alak vagyok. De amikor igazi fájdalomtól jajdultam fel, akkor azt mondták, hogy fájdalmat színlelek.
Nem, valami nagyon nincs rendjén.

59-60. oldal (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
Wolly

Elevenen égek, szenvedek, és nem kiálthatom: Fáj! Nem, ne is próbáld becsapni magad: ez az ősi, soha nem volt örökkévaló, a világ kezdetétől égő feneketlen pokol jeladása.
Gondolat? Hazugság. Elvek? Hazugság. Eszmény? Hazugság. Rend? Hazugság. Becsület? Igazság? Tisztaság? Hazugság mind.

55. oldal, 3.fejezet

>!
Wolly

„Kösd fel magad!” – csak ennyit kérek. Ez több, mint amit megérdemlek.

59. oldal, 3. fejezet

>!
Cicu

Várakozni. Az emberi élet teli van érzelmekkel: öröm, harag, bánat, gyűlölet, de mindez együtt az emberi életnek csupán egy százalékát teszi ki. A maradék kilencvenkilenc százalék nem merő várakozás-e? Várakozni, összeszoruló szívvel, hogy vajon melyik pillanatban hangzik el a boldogság közeledő lépteinek a hangja a folyosón – és semmi! Túlontúl nyomorúságos ez az emberi élet, ez a valóság, amelyről mindannyian elmondhatjuk, hogy jobb lett volna bele sem születnünk. Ilyen gondolatok közt vergődöm és várok, kétségbeesetten várok valamit reggeltől estig, nap mint nap. Elviselhetetlenül nyomorultul érzem magam. Szeretnék örülni annak, hogy megszülettem, az életnek, az embereknek, a világnak.

86. oldal (4. fejezet)

>!
Cicu

Úgy éreztem magam, mint akit egy őszi alkonyon kitaszítottak egy végtelen sivatagba, és hiába minden hívás, minden kiáltás, válasz sehonnan sem érkezik.

87. oldal (5. fejezet)

>!
Riru

– Már nem vagyok beteg – mondta Anya, mintha magában beszélne ismét. – Ahogy most itt ülök, minden, ami azelőtt történt, olyannak tűnik, mint egy álom. Nagyon szenvedtem, amikor el kellett költöznünk, szerettem volna még legalább egyetlen napot vagy legalább egy felet a nisiakatai házban maradni. Amikor felszálltunk a vonatra, úgy éreztem magam, mint aki félig már halott. Amikor megérkeztünk, először örültem, de amint bealkonyult, olyan szörnyű vágy fogott el Tokió után, hogy úgy éreztem, meggyulladok és azonnal elájulok. Nem közönséges betegség volt ez. Megölt engemet az Isten, és akit feltámasztott, az egészen másvalaki, mint aki tegnap voltam.

24. oldal