Orhan Pamuk török

Szerintem hiába felejtik el a régi könyveket, a bennük lévő történetek tovább élnek.

134. oldal

Egy napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott.

(első mondat)

Apám szerint az a legnagyobb boldogság, ha az ember azt a lányt veszi el, akivel fiatalon együtt olvasta a könyveket.

38. oldal

Mert mi más volna az olvasás, mint hogy a másik ember emlékezetét lassan birtokba vesszük?

Van, aki élvezi, hogy folyton Napóleonnak gondolhatja magát, és van, aki szentül hiszi, hogy ő Napóleon – talán ez a különbség a boldog álmodozó és a boldogtalan skizofrén között

37. oldal

Csak az olyan igazi miniátorok, mint mi, akiket inaséveikben sokszor jó alaposan elvertek, deresre húztak, ököllel ütöttek, csak azért, hogy a téves vonalat húzó ideges mester megnyugodjon; akiket órákig vertek bottal és vonalzóval, hogy a bennünk lévő sátán elpusztuljon, és a miniatúrafestés dzsinnjévé alakuljon; csak mi tudjuk mélységes élvezettel megfesteni a kínzásokat, s a kínzóeszközöket olyan vidám színűre festeni, ahogy a gyerekeik a sárkányaikat festik.

360-361. oldal

Véletlen egybeesés vagy szükségszerűség, hogy ennyi ostoba egymásra talál?

147. oldal

A szerelem teszi ostobává az embert, vagy csak az ostobák lesznek szerelmesek?

Egy történelmi elbeszélés ugyanis minél inkább „romantikus”, annál kevésbé hiteles, és minél inkább „hiteles”, annál kevésbé romantikus.

180. oldal

Azelőtt, ha esténként visszagondoltam az elmúlt napra, mindig úgy éreztem, valami különös, csendből szőtt lepel borul az emlékeimre.

56. oldal