Orczy Emma brit magyar

Bonyolult szerkezet az asszonyi szív – maga a tulajdonosa sem mindig igazodik el rajta.

149. oldal (Rakéta, 1990)

Pedig hát ez a valóság! Az Úr 1792. esztendejében járunk, tündérek, manók pedig nincsenek!

310. oldal

A férje és valamennyi szomszéd megindult a keresésére s mikor a tó partjára
értek, látták, a mint messze bent lebeg a vizen a lótusz virágok közt. És ott a szemük láttára átváltozott lassanként gyönyörűséges hófehér vízililiommá.

Az egész napi esőzést csodálatos, csillagfényes éjszaka követte; balzsamos-hűvös nyár végi éjszaka, jellegzetesen angol, amely a nedves föld és ázott levelek illatának üzenetét hordozza.

91. oldal

– Ez hát Anglia – szólalt meg a fiatal hölgy, amint gyermeki kíváncsisággal jártatta körül tekintetét a nyitott kandallón, a tölgygerendákon, a kávézószoba egyszerű, zubbonyos vendégeinek kedélyes, kerek brit ábrázatán.
– Egy darabkája, mademoiselle – felelte mosolyogva Sir Andrew –, de mindenestül a kegyed szolgálatára.

30-31. oldal

Brogard néhány percig fontolgatta a kérdést. Szabad polgár nem teljesíti hanyatt-homlok azoknak a kérését, akik történetesen akarnak tőle valamit.

190. oldal (Rakéta, 1990)

…amazt a konok szívet ismét rabul akarja ejteni. Visszahódítja – és soha többé el nem veszíti. Megtartja őt, megtartja a szerelmét, kiérdemli és megbecsüli – mert annyi bizonyos, hogy az ő számára már nincs boldogság e férfi szerelme nélkül.

177. oldal

– Az égre! Roppant erélyesnek és roppant mélabúsnak látszik.
– Hitemre, felség – válaszolt mosolyogva Marguerite –, az erény olyan, mint némely drága virágillat: akkor a legillatosabb, amikor összezúzzák.

103-104. oldal, 11. Lord Grenville bálja

A sors, ha csapásra készül, nem késlekedik.

111. oldal (Rakéta, 1990)

A szép asszonyoknak – folytatta aztán el-
gondolkozva – nagyon boldogoknak kellene lenniük Angolországban, mert tiltott gyümölcs a
számukra minden kellemes dolog – mindaz, amit napról-napra megtesz az ember.

HETEDIK FEJEZET