!

Oravecz Imre magyar

1943. február 15. (Szajla) –

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/oravecz-imre
Életrajz

Képek 1

Könyvei 14

Oravecz Imre: Ondrok gödre
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Oravecz Imre: 1972. szeptember
Oravecz Imre: Távozó fa
Oravecz Imre: Ókontri
Oravecz Imre: A hopik könyve
Oravecz Imre: Héj
Oravecz Imre: Egy földterület növénytakarójának változása
Oravecz Imre: Halászóember
Oravecz Imre: Máshogy mindenki más

Kapcsolódó sorozatok: Az álom anyaga / A rög gyermekei · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Új termés

Fordításai 4

Ryōkan: Ablakban feledett hold
Hans Carl Artmann: How much, szivi?
Barbara Frischmuth: A zárda
Franz Xaver Kroetz: Felső-Ausztria

Antológiák 9

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I–II.
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Mónika Dózsai – Gabriella Gönczy – Nina Hartl (szerk.): »Berlin, meine Liebe. Schliseßen Sie bitte die Augen.«
Györe Balázs – Kukorelly Endre – Márton László – Németh Gábor (szerk.): A ’84-es kijárat
Graf Rezső (szerk.): Koszorú

Róla szóló könyvek 4

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Kulcsár-Szabó Zoltán: Oravecz Imre
Bedecs László: Mi volt a kérdés?
Alföldy Jenő: Élménybeszámoló

Népszerű alkotóértékelések

Imre_Szabó>!

Oravecz Imre

az embernek szíve van,
az ember a szívével érez,
az ember szíve azért van, hogy szeresse a világot,

az embernek keze van,
az ember a kezével fog,
az ember keze azért van, hogy építse a világot,

az embernek nyelve van,
az ember a nyelvével beszél,
az ember nyelve azért van, hogy megszólítsa a világot,


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Tájékozódás

Tévéből, rádióból, újságból
már csak az időjárás-jelentés érdekel,

ha tudni akarom,
hogy jelen van-e még a Gonosz a világban,
csak embertársaim arcára nézek.

15. oldal

giggs85 P>!

Távozó fa

Kiszáradt a terasz mellett a cseresznyefa,

magam ültettem több, mint harminc éve,
hűséges volt hozzám,
ellentétben azokkal a nőkkel,
akikkel alatta üldögéltem,
árnyat, enyhet adott,
és nagy szemű, ropogós cseresznyét,
ha nem fagyott le a virágja tavasszal,
mert korai fajta volt,

először egy nagy oldalága sorvadt el,
aztán aggkori elmezavar lépett fel nála,
nyáron ledobta az összes levelét,
és újakat hozott, még virágzott is,

csonkolnom kellett,
idén tavaszon nem lett a rügyekből semmi
egy véletlenül meghagyott vadhajtást kivéve
a vezérág maradékán,
egészen lent, szinte a törzsön
kihajtott,

még nem hagyott el egészen,
de faidővel mérve már csak percei lehetnek hátra.

88. oldal

1 hozzászólás
hetcsillagkozt>!

ma kitaláltam egy új szót:
csumcsum
egész jó szó,
csak még új,
és nem tudom,
mit jelent,
azt majd holnap találom ki

robinson P>!

– Mi az országuk?
– Magyarország.
– Van olyan ország?
– Van. Osztrák-Magyar Monarchia a hivatalos neve.
– Akkor maguk osztrák-magyarok:
– Nem. Csak magyarok.
– De nincsen saját országuk?
– De. Csak összeházasodtunk az osztrákokkal.
– Hogyhogy?
– Hát… hosszú sora van annak.

281. oldal

1 hozzászólás
sophie P>!

évek óta az öregségre készülök,
mégis váratlanul ért,
hogy ilyen szemérmetlenül és közönségesen megérkezett.

59. oldal - Az öregség érkezése

Kapcsolódó szócikkek: öregség
sophie P>!

Figyelmeztetés

Bevásárolsz, főzöl, eszel,
kutyát, macskát tartasz,
füvet nyírsz, zöldséget termesztesz,
számlákat fizetsz, ügyeket intézel,
hozod, viszed a kisfiad,

jól-rosszul, de még működik a tested,
és szellemed sem tompult el egészen,
írsz, gondolkodsz, terveket szősz,
töröd magad, igyekszel,
mintha akarnál még valamit,

vedd végre észre:
megtörtént az élet.

100. oldal

olvasóbarát P>!

Valamikor a 80-as évek elején, mikor szegény Márai Sándor még nem volt divatban, mi kevesebb, Magyarországon jószerével ismeretlen szerzőnek számított, valami olyasmit olvastam tőle, talán a Füves könyvben, hogy fiatal íróként úgy képzelte az öregséget, hogy üldögél majd a háza mögötti kertben, a méhesben, és egész nap nem tesz egyebet, minthogy elégedetten, bölcsen és boldogan Horatiust olvas, miközben egy keskeny résen át besüt az asztalra a nap, méhviaszillat terjeng a levegőben, és méhek döngenek körülötte. De aztán ebből semmi nem lett. Se ház, se kert, se méhes, és nem tanult meg latinul sem, sőt még a méhektől is fél. Hát, erről van szó.

25. oldal, Szőlő

Kapcsolódó szócikkek: Márai Sándor
3 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

Helyreállítás

1. lépés: kellő számú férfi és nő feltámasztása,
2. lépés: porták létrehozása istállóval, óllal, szérűvel,
3. lépés: lovak, tehenek, aprójószág vásárlása,
4. lépés: ekék, boronák, vetőgépek beszerzése.
5. lépés: a szemét összegyűjtése és elszállítása a Dolyinából,
6. lépés: a feketefenyő-erdő eltávolítása a Verőből,
7. lépés: a trenka- és galagonyabokrok kiirtása az Árnyékon,
8. lépés: a nádas visszaalakítása kaszálóvá a Farban,
9. lépés: a Juhászék-féle akácos pótlása a Verő közepén,
10. lépés: a dűlőút visszahelyezése az Árnyék felőli oldalra,
11. lépés: a Verő, az Árnyék, a Fenék felszántása,
12. lépés: búza, árpa, rozs, zab vetése a Verőben,
13. lépés: kukorica, krumpli, bab ültetése az Árnyékon,
14. lépés: konyhakertek létesítése az Aljban,
15. lépés: szőlő telepítése a Verőtetőn,
16. lépés: a patak megtisztítása és kimélyítése,
17. lépés: kosárnak való sárga fűzvessző nevelése a patak partján,
18. lépés: a Juhászék-féle akácos benépesítése gerlékkel,
19. lépés: a dűlőút földjének porrá tapostatása a kondával,
20. lépés: hétéves énem megjelentetése a dűlőúton, amint uborkáért megy a konyhakertünkbe.

35. oldal

3 hozzászólás
K_Maria P>!

Kezdetben volt a te, volt az ott, volt az akkor, volt a kék égbolt, volt a napsütés, volt a tavasz, volt a meleg, volt a rét, volt a virág, volt a fa, volt a fű, volt a madár, volt az erdő, volt a bátorság, volt a határozottság, volt a könnyedség, volt a bizalom, volt az odaadás, volt a gazdagság, volt az öröm, volt a derű, volt a nevetés, volt az ének, volt a beszéd, volt az imádság, volt a dicséret, volt a tisztelet, volt az egyetértés, volt az édesség, volt a tisztaság, volt a szépség, volt az igenlés, volt a hit, volt a remény, volt a szeretet, volt a jövő, aztán teből ő, az ottból itt, az akkorból most, a kék égboltból fekete füst, a napsütésből eső, a tavaszból tél, a melegből hideg, a rétből mocsár, a virágból kóró, a fából hamu, a fűből avar, a madárból préda, az erőből gyengeség, a bátorságból gyávaság, a határozottságból bizonytalanság, a könnyedségből nehézkesség, a bizalomból gyanakvás, az odaadásból önzés, a gazdagságból szegénység, az örömből bánat, a derűből ború, a nevetésből sírás, az éneklésből kornyikálás, a beszédből dadogás, az imádságból káromlás, a dicséretből átok, a tiszteletből megvetés, az egyetértésből viszály, az édességből keserűség, a tisztaságból szenny, a szépségből varangy, az igenlésből tagadás, a hitből kétkedés, a reményből kétségbeesés, a szeretetből gyűlölet, a jövőből múlt lett, és kezdődött elölről.

(első mondat)

hetcsillagkozt>!

Mi lett volna,
ha tovább jönnek-mennek a levelek, mi lett volna, ha a megszokott napszakban változatlanul ki-be futnak a távhívások, mi lett volna, ha folytatódnak a kölcsönös látogatások, mi lett volna, ha megmarad a vasúti ingázás I. és B. között, mi lett volna, ha minden szünidőt együtt töltünk, mi lett volna, ha nyaranta az sz.-i tóban fürdünk és telente a k.-i sípályán síelünk, mi lett volna, ha diplomád átvételénél éppúgy jelen vagyok, mint beiratkozásodkor, mi lett volna, ha házasságot kötünk, mi lett volna, ha letelepszünk G.-ben, mi lett volna, ha részletre bútort veszünk, mi lett volna, ha együtt élünk, mi lett volna, ha gyermekünk születik, és szerencsésen felneveljük, mi lett volna, ha naponta egymás előtt öltözünk-vetkőzünk, mi lett volna, ha mindig együtt reggelizünk, mi lett volna, ha mindent megbeszélünk, mi lett volna, ha jóban-rosszban osztozunk, mi lett volna, ha megértjük egymást, mi lett volna, ha pénzt, időt, erőt beosztunk, mi lett volna, ha felváltva takarítunk, mosunk, bevásárolunk, főzünk, mosogatunk, mi lett volna, ha megbecsüljük egymást, mi lett volna, ha tiszteljük egymás ízlését, és versengünk figyelmességben, mi lett volna, ha hol én mondok le kedvedért valamiről, hol te mondasz le kedvemért valamiről, mi lett volna, ha otthonosan mozgunk egymás múltjában, és nyomban kisegítjük egymást, ha nem jut valami eszünkbe, mi lett volna, ha egy vadidegen a fülünk hallatára azt mondja, I. vagy B., és összenézünk, és egyre gondolunk, mi lett volna, ha a vágy múltával sem viszolygunk egymás testétől, mi lett volna, ha úgy megszokjuk egymást, hogy egymás nélkül álomra se tudjuk hajtani fejünket, mi lett volna, ha együtt öregszünk meg, és bölcs humorral viseljük el megrögzött szokásainkat, korral járó rigolyáinkat és feledékenységünket, mi lett volna, ha türelmünkkel, derűnkkel és szelídségünkkel megszégyenítjük a türelmetlen, mogorva és erőszakos halált, mi lett volna?

Kapcsolódó szócikkek: mi lett volna, ha