Olivia Laing brit

Annyi mindenre nem képes a művészet. Nem hozza vissza a holtakat, nem rendezi a vitás kérdéseket barátok között, nem gyógyítja az AIDS-et, nem lassítja a klímaváltozást. Mégis van valami sajátos szerepe: beindít valami emberek közötti kommunikációt, egymást addig nem ismerő felek között, akik ettől fogva átjárják, gazdagítják egymás életét. Képes meghitt közelséget teremteni, sebeket begyógyítani, még inkább: tudatosítja, hogy nem kell minden sebet begyógyítani és nem minden heg csúf… bármilyen fura is, nem attól éreztem újra egésznek magam, hogy találkoztam valakivel, vagy szerelmes lettem, hanem éppen attól, hogy más emberek életét és műveit vizsgálva, a velük való kapcsolat segítségével lassan rájöttem, hogy a magány és a vágyakozás nem annak a jele, hogy kudarcot vallottunk, hanem egyszerűen annak, hogy élünk.

252. oldal

Amikor az életemben úgy éreztem, hogy a legszociálisabb lény vagyok a világon, és bensőséges barátságot kerestem, senkit sem találtam, aki elfogadott volna, így aztán pontosan akkor éreztem legkevésbé egyedül magam, amikor egyedül voltam… Amint saját elhatározásomból magányos lettem, akkor csapódtak hozzám, hogy úgy mondjam a követőim.

59. oldal

A fotózás a birtoklás egyik módja, láthatóvá teszünk valamit, amit közben mozdulatlanná dermesztünk, időkapszulába zárunk.

A veszteség a magány unokatestvére.

235. oldal, 8. Különös gyümölcs (Corvina, 2018)

So much of the pain of loneliness is to do with concealment, with feeling compelled to hide vulnerability, to tuck ugliness away, to cover up scars as if they are literally repulsive. But why hide? What's so shameful about wanting, about desire, about having failed to achieve satisfaction, about experiencing unhappiness? Why this need to constantly inhabit peak states, or to be comfortable sealed inside a unit of two, turned inward from the world at large?

Strange Fruit

There are so many things that art can't do. It can't bring the dead back to life, it can't mend arguments between friends, or cure AIDS, or halt the pace of climate change. All the same, it does have some extraordinary functions, some odd negotiating ability between people, including people who never meet and yet who infiltrate and enrich each other's lives. It does have a capacity to create intimacy; it does have a way of healing wounds, and better yet making it apparent that not all wounds need healing and not all scars are ugly.

Strange Fruit

Érdekes a gondolat, hogy a magány segítségével az ember egy máskülönben elérhetetlen valóságot tapasztalhat meg.

8. oldal

különleges munkásságával a lehető legtöbbet tette azért, hogy megszabadítson a szégyenteljes érzettől: magányomban teljesen egyedül vagyok.
A magány, ahogy kezdtem rájönni, sűrűn lakott hely: önmagában is város.

11. oldal

Korántsem minden társtalan ember magányos, míg kapcsolatban, baráti társaságban is átélhető az akut magány… A magány valamilyen hiányérzetből fakad vagy elégtelen közelségből, és a kényelmetlen érzéstől a krónikus, kibírhatatlan fájdalomig fokozódhat.

24. oldal

I don't believe the cure for loneliness is meeting someone, not necessarily. I think it's about two things: learning how to befriend yourself and understanding that many of the things that seem to afflict us as individuals are in fact a result of larger forces of stigma and exclusion, which can and should be resisted.

Strange Fruit