Olivia Goldsmith amerikai
1949. január 1. (Dumont, USA) – 2004. január 15. (New York)
Katalógusnév | Goldsmith, Olivia |
---|
Könyvei 6
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Interpress regénytár Interpress
Népszerű idézetek
És miért van az, hogy az emberek szégyellik a fájdalmukat, a kétségbeesésüket, még a barátaik előtt is?
– Ahhoz képest, hogy a férjét hetek óta a sitten aszalják, marha jól néz ki – bólogatott Brenda. – Igaz, hogy én is mindig kivirultam, ha Morty elutazott."
– Na, ide figyelj! Mint tudod, én félig vagyok csak katolikus, félig pedig zsidó, és szerintem a bűntudat a zsidók sajátja: a katolikusok legföljebb kibérelték.
A szerelem nem olyan, mint a csapvíz, amit egyszerűen el lehet zárni. Annie megtanulta, hogy nélküle éljen, de arra, hogy ne szeresse, nem volt képes. Még mindig reménykedett.
23. oldal
A férfi természeti adottsága, hogy megcsalja a nőket. Emiatt igazán fölösleges feladni a kényelmes, nyugodt életedet. Nézetem szerint te még mindig jobban jársz, mint a legtöbb asszony. Ha jól sejtem, Bill változatlanul lefekszik veled, nem igaz?
– Hát persze! Hiszen épp ezért voltam ennyire gyanútlan!
– Na lám, akkor ezt már meg is beszéltük. Menj vissza New Yorkba, vidd el egy finom steak-vacsorára Christ Cellához, és aztán bújjatok szépen ágyba. Holnap pedig menj el Harry Winstonhoz, és vásárolj magadnak valami egészen fantasztikus ékszert. Megesik az ilyesmi, Elise. Örülj, hogy nem nagyobb a baj. És becsüld meg, amid van. Az is éppen elég.
És így kezdődött el az új, hazug élet.
54. oldal
– Talán menstruáció előtt van? – érdeklődött Roy, szemügyre véve az alatta elterülő hájas, izzadt női testet.
– Eltalálta, és ilyenkor törni-zúzni szoktam. – vakkantotta Brenda. – Havonta két napon át olyan hisztérikus és kiszámíthatatlan vagyok, mint a férfiak a hónap minden napján. Nincs kedvük egy kis sumo-meccshez?
65. oldal
Nem az a lényeg, hogy az embernek milyen a külseje, mennyit keres, mire viszi, kikkel barátkozik, mennyi a vagyona. Még csak az sem számít, mennyi esze van.
70. oldal
– Tudja, nekem nem olyan fontos a pénz – jegyezte meg, mintha önmagát is meg akarná győzni.
– Hát persze, ha mindig volt mit ennie. Csakhogy megöregedni nem valami mulatságos, és szegényen megöregedni egyenesen undorító.
78. oldal