Oliver Bowden brit
1948. október 22. (Ilford, Egyesült Királyság) –
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
| Teljes név | Anton Gill |
|---|---|
| Katalógusnév | Bowden, Oliver |
| Nem | férfi |
| Honlap | antongill.com |
Képek 2
Könyvei 19
Kapcsolódó sorozatok: Assassin's Creed · Assassin's Creed angol · Összes sorozat »
Kiemelt alkotóértékelések
Oliver Bowden
Szerintem igenis hatalmas meló egy videójátékból könyvet készíteni. Az író tehetséges, írása egyre kifinomultabbá válik könyvenként.
Érezhető, hogy rengeteg történelmi helyszínnek, szónak, történésnek utánajárt, ezenkívül a harctechnikáknak, fegyverek működésének, idegen szavaknak és még sorolhatnám. Aztán elrugaszkodott ettől és egy idő után már saját ötleteken alapuló történeteket is írt, amik megállnák a helyüket videójátékként is. A legfontosabb: sosem rugaszkodott el a már kitalált eseményektől, szereplőktől, hanem hűen követte az egészet és ezért is minden tiszteletet megérdemel. off
Ő csak jobbá tette az Assassin's Creed univerzumot! Nélküle még kevesebben ismernék ezt a fantasztikus világot! Köszönöm!
Oliver Bowden
Őszinte leszek, nem valami nagy szám egy számítógépes játék párbeszédeit történéseit átültetni egy kalandregénybe. Persze biztos van meló vele. Mikor indult a sorozat, akkor még nagyon lehetett érezni az írón, hogy nem nagyon rugaszkodik el a játék stílusától. Ezt talán a harmadik könyvénél lehetett észrevenni ,kezdett jobban kibontakozni írói vénája.
Jelenleg az ötödiket olvasom, ez inkább regényes mint játék forgatókönyvszerű.
Mondjuk a játékhoz sem sok köze van :D
Oliver Bowden
Korrekt alkotó szerintem. :)
Az AC könyveit szinte tökéletesen megcsinálta.
Népszerű idézetek
— Sose hagyjátok, hogy elragadjon a düh – jegyezte meg. – Borzalmasan rontja a hatékonyságot!
– Tud fogadni engem? – hallottam odakintről.
– Igen, monsieur – válaszoltam, mire védelmezőm belépett. És azonnal eltakarta a szemét.
– A fenébe is, kislány, azt mondta, hogy tud fogadni engem! – rikácsolta.
– És tudom is – tiltakoztam.
– Micsoda? Hiszen hálóinget visel.
– De tudom fogadni.
A kézfeje mögött láttam, hogy rázza a fejét.
– Nem, nem. Nézze, Angliában, ha azt kérdezzük, hogy „tud-e fogadni”, az azt jelenti, hogy „fel van öltözve”.
Amikor fiatal voltam, kezemben volt a szabadság, de nem vettem észre, kezemben volt az idő, de nem vettem tudomást róla, kezemben volt a szerelem, de nem éreztem. Hosszú évtizedek teltek el, mire megértettem mindhárom értelmét. – Ezio Auditore.
Ahol mások vakon követik az igazat, ne feledd… Semmi sem igaz.
Ahol másokat megköt az erény vagy a törvény, ne feledd… Mindent szabad.
Mennyi szép remény, és mind hamvába hol,
Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt,
Mennyi butaságot hord hátán a föld,
Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól.
Van, ki untig játszik, táncol és dalol,
Van, ki tehetséget művészetbe tölt,
Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt,
Van, ki e világot megvetve szónokol.
Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár
Természettől szülten ezerarcúan
Tévelygünk e kusza, rövid életen,
Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan,
És nem kísér soká a jószerencse sem.
Egy marad örökké, mindig: a halál.
440. oldal
Bosszút állok mindazokon, kik elárulták családomat. Nevem: Ezio Auditore da Firenze. Orgyilkos vagyok…
Hátlap