!

Olga Tokarczuk lengyel

1962. január 29. (Sulechów, Lengyelország) –

Nem
Honlaphttp://www.tokarczuk.wydawnictwoliterackie.pl/
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Olga_Tokarczuk
Életrajz

Könyvei 12

Olga Tokarczuk: Őskor és más idők
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház
Olga Tokarczuk: Sok dobon játszani
Olga Tokarczuk: Flights
Olga Tokarczuk: Dom dzienny, dom nocny
Olga Tokarczuk: Podróż ludzi Księgi
Olga Tokarczuk: Bieguni
Olga Tokarczuk: Prowadź swój pług przez kości umarłych
Olga Tokarczuk: Drive Your Plow Over the Bones of the Dead

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Valahol Európában


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Készített magának egy csésze teát, találomra felnyúlt a Platón-polcra – otthona legbecsesebb része –, kihúzott egy könyvet, és olvasni kezdte.
    Micsoda élvezet, az élet milyen apró öröme – üldögélni a hűvös házban, teázni, süteményt majszolni és olvasni!

197-198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · Platón
>!
csauperjel

Minél mélyebbre hatolt Isten tekintete az emberi belsőben, annál forróbb szeretet gyúlt Istenben az ember iránt.
    Csakhogy az ember hálátlannak bizonyult, földműveléssel, gyermeknemzéssel foglalkozott, és ügyet sem vetett Istenre. Mire az isteni elmében megjelent a szomorúság, melyből sötétség szivárgott.
    Isten viszonzatlanul beleszeretett az emberbe.
    Az isteni szeretet, mint minden szeretet, néha terhes. Az ember megérett, és úgy döntött, megszabadul a tolakodó szeretőtől. »Hadd menjek el – mondta. – Hagyd, hogy a magam módján ismerjem meg a világot, és láss el az útra.«
    »Nem boldogulsz nélkülem – felelte Isten. – Ne menj el.«
    »Hagyj békén« – mondta az ember, és Isten szomorúan hajtotta le neki az almafa ágát.
    Isten magára maradva búslakodott. Azt álmodta, hogy ő kergette ki az embert a Paradicsomból – annyira fájt neki a gondolat, hogy elhagyták.
    »Gyere vissza hozzám. Rettenetes a világ, könnyen megölhet. Nézd a földrengéseket, vulkánkitöréseket, tűzvészeket és árvizeket« – mennydörögte az esőfelhőkből.
    »Hagyj békén, boldogulok magam is« – válaszolta az ember, s azzal elment.

168-169. oldal, A Játék ideje (L'Harmattan, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: bűnbeesés · Édenkert · ember, emberiség · emberi természet · Isten
3 hozzászólás
>!
Morpheus 

Még egyszer megismétlem – világunkat alvók népesítik be, akik meghaltak, és azt álmodják, hogy élnek. Ezért van egyre több ember a világon: benépesítik az alvó holtak, egyre szaporodnak, a valódi emberekből meg, akik most élnek először, mindig kevés van. Ebben az egész kavarodásban egyikünk sem tudhatja, az-e, aki csak álmodja az életet, vagy tényleg él.

149-150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · élet · ember, emberiség · halott
>!
Chöpp

Azért van földi szerelem, hogy ne az Abszolútummal mérjük magunkat.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Kkatja P

    Az emberek valamiért csak az átváltozások egy részét kedvelik. Imádják a növekedést és a kialakulást, ellentétben a csökkenéssel és a bomlással. Az érés mindig kedvesebb számukra a rothadásnál. Az tetszik nekik, ami egyre fiatalabb, lédúsabb, frissebb, éretlenebb. Ami még faragatlan, kicsit szögletes, amit a potencia erős belső rugója mozgat, ami még megtörténhet, mindig a megelőző pillanat, sosem az utána következő. A fiatal nők, a frissen vakolt új házak, a nyomdafestékillatú új könyvek, az új autók (…) a megművelésre váró, üres terek, a sima arcok, a „minden megtörténhet” fordulat (ki használja még a „hiába” szót?), az erővel kihüvelyezett zöldborsó, a perzsaszőrme, az ártatlan kiskutyák, a kiskecskék, a még eleven deszkák, amelyek még mindig emlékeznek a fa formájára, a világoszöld fű, amely mit sem tud a kalászról. Csak az, ami új, ami még nem volt. Új. Új.

306. oldal Padlás, rendrakás

Kapcsolódó szócikkek: változás
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

A növésben lévő haj, mondta Marta, összegyűjti az emberek gondolatait. Közelebbről nem meghatározható részecskék formájában kumulálja. Ezért ha az ember el akar felejteni valamit, változtatni akar, elölről kezdeni, le kell vágnia a haját, és el kell ásnia a földbe.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál
2 hozzászólás
>!
Wanita P

Az előcsarnokból a könyvtárba léphet az ember. A több száz, talán több ezer szürke papírba kötött és a gerincén számozott könyv között ott van valahol az első, amit olvastam – tömött, vastag kötet, teljesen megtöltik a betűk; párhuzamos vándorutak, sokféle lény, sokféle világ ígérete. Lapjai csábították a szemem, lehúzták a tekintetetemet az égből, a fák csúcsairól, a tó felszínéről, a fák közti bonyolult terekből a kis négyszöghöz a szemem előtt, ahol bármikor előadást láthatok.

217. oldal

>!
BabusM

… a világban ugyanis, amelyben a háború megsértett minden törvényt, gyakran történnek csodák.

39. oldal (L'Harmattan, 2011)

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

    Ezt írta Kümmernis:
    „Láttam magamat mint berakásos ládikát. Felnyitottam a fedelet, s egy újabb ládika volt benne csupa korallból, abban egy újabb csupa gyöngyházból. És így nyitogattam magamat türelmetlenül, nem tudván még, hová vezet az egész, míglen a legkisebb ládikában, a legkisebb dobozkában, az összes többi mélyén megláttam a Te eleven, színes orcádat. És tüstént bereteszeltem minden zárat, hogy ne veszítselek el Téged magamból, és attól fogva harmóniában vagyok magammal, sőt megszerettem magamat, amiért Téged hordozlak magamban. (…)”

129. oldal

>!
Kkatja P

A begöngyöltszélű cölöpgomba, mielőtt a modern gombahatározókban mérgesnek nyilvánították, ízletes gomba volt. Nemzedékek ették, hiszen mindenhol nő. Gyerekkoromban külön kosárba szedték, hogy aztán sokáig főzzék, a vizet meg leöntsék. Mostanában azt mondják, a cölöpgomba lassan öl, a vesét támadja meg, lerakódik valahol a zsigerekben, és pusztít. Ha tehát cölöpgombát eszünk, egyszerre leszünk ugyanabban a pillanatban élők és holtak. Az ember valahány százalékban élő, valahány százalékban halott. Nehéz megmondani, mikor billen át az egyik a másikba. Nem tudni, miért tulajdonítanak az emberek különös jelentőséget ennek az egyetlen, rövid „vagy-vagy” pillanatnak.

187. oldal, Álom

Kapcsolódó szócikkek: élet · gomba · halál