Octave Mirbeau francia
1848. február 16. (Trévières, Franciaország) – 1917. február 16. (Párizs)
| Katalógusnév | Mirbeau, Octave |
|---|---|
| Nem | férfi |
Könyvei 15
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Modern írók könyvtára · Az Uj Szinpad könyvtára Eke
Népszerű idézetek
A gazdagok még meglehetnek a hit nélkül, de az olyan embereknek, mint én, szükségük van rája.
41. oldal
A vivás, a párbaj, a vad sportok, a borzalmas galamblövészet, a bikaviadal,
a hazafias játékok különböző nemei, a vadászat… Csupa olyan dolog,
amely a valóságban nem egyéb, mint visszatérés a régi barbarizmushoz,
amikor az ember – ha lehet ezt a kifejezést használni –
az erkölcsi műveltségnek azon a fokán állt, mint a nagy állatok,
amelyeknek a nyomába jött.
…anélkül, hogy a legtávolabbról is igyekeznénk a gyilkosságot megszüntetni, ésszerüen és kitartóan kell azt fejlesztenünk… És nem tudok erre jobb módot, mint a törvények kultuszát.
Valaki tiltakozóan kiáltott föl.
– Ugyan kérem – szólt rá a tudós. – Hát nem vagyunk egymás közt és nem beszélgethetünk álszenteskedés nélkül?
– De kérem! – nyugtatta meg a házigazda. – Használjuk ki alaposan ezt az egyedüli alkalmat, amikor szabadon kifejezhetjük benső gondolatainkat, mert bizony, jómagam a könyveimben, valamint önök a katedráikon, hazugságoknál egyebet nem nyujthatunk a közönségnek.
A tudós mélyebben ereszkedett be karosszékének vánkosai közé […], közben pedig füstkarikákat eregetett a mennyezet felé.
– Egyébként is – szólalt meg ujra – a gyilkosság igy is, minden megvitatás nélkül eléggé fejlődik… Hogy ugy mondjam, nem ilyen vagy olyan szenvedély eredménye, sem pedig az elfajultság valamiféle beteges tünete. Életösztön ez, amely bennünk lakozik… amely benne van minden szerves lényben és akárcsak a nemzés ösztöne, ugy uralkodik rajtunk… És ez olyannyira igaz, hogy ez a két ösztön a legtöbbször ugy összebonyolódik, olyannyira egymásba fonódik, hogy olykor időnként, mint egy és ugyanazon ösztön jelentkezik és az ember már azt sem tudja, hogy melyik a kettő közül hajtja, az-e, hogy életet adjon, vagy az-e, hogy életet elvegyen, hogy melyik a gyilkosság, melyik a szerelem ösztöne.
Ekkor vettem észre, hogy a baloldali falban minden ketreccel szemben
egy-egy mély fülke van. A fülkében faragott és festett fából készült
alakok mutatták be ennek a messze keleti művészeteknek sajátságos,
rémitő realizmusával a Kinában szokásos kinzások különböző fajtáit;
a nyakazást, a megfojtást, az elevenen való megnyuzatást, a
széjjeldarabolást, a démoni és matematikai képzelet borzalmait,
amelyek az egyébként annyira találékony nyugati kegyetlenségek
előtt is ismeretlen tökéletességre viszik a kínzás tudományát.
Mint a borzalmak és a kétségbeesés múzeumait…
