!

Nyirő József erdélyi magyar magyar

1889. július 18. (Székelyzsombor) – 1953. október 16. (Madrid)

Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 1 film

Nemférfi

Könyvei 30

Nyirő József: Uz Bence
Nyirő József: Isten igájában
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem
Nyirő József: Kopjafák
Nyirő József: Az én népem
Nyirő József: A sibói bölény
Nyirő József: Halhatatlan élet
Nyirő József: Jézusfaragó ember
Nyirő József: Székelyek
Nyirő József: Havasok könyve

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Füveskönyvek · Nemzeti Könyvtár · Magyar Klasszikusok · Magyar szépirodalom

Fordításai 24

Roman Kim: Elolvasás után elégetendő
Vlagyimir Kozsevnyikov: Berlinből jelentkezem…
Alekszandr I. Pokriskin: Háborús égbolt
Moszkalenko: A délnyugati irányban
Vlagyimir Voloszkov: Farkasfogak
Grigorij Tyitov – Anatolij Zlobin: Elfogni élve vagy holtan
K. Sz. Moszkalenko: A délnyugati irányban I-II.
N. G. Kuznyecov: A háború előestéjén
Vaszilij Ivanovics Csujkov: Erőd a Volga partján
Pavel Ivanovics Batov: Égő földek, lángoló folyók

Antológiák 3

Drávucz István (szerk.): Fagyöngy
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Élő magyar irodalom

Népszerű idézetek

Goofry P>!

Az ember sohase tudja, hogy mire lép ki a házból. Még a szerencsével is találkozhatik.

Tizenegyedik fejezet – 81.o.

Goofry P>!

A fehérnépet és a halat a kíváncsisága ejti bajba.

XIX. Halak - 181.o

3 hozzászólás
Epilógus>!

Olyan ábrándozva nézte a tüzet, mint egy erdélyi író, akinek nincs témája.

139. oldal (Révai, 1936)

6 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) a papot imádsággal, az ördögöt muzsikával, a búbánatot önmagával viszi be az ember a házába.

281. oldal (Kairosz Kiadó)

Sárhelyi_Erika I>!

Mire a leshelyhez értünk, a medve olyan békésen cammogott a csapáson, mintha a korcsmába menne egy deci pálinkára. Szelíd, kedves volt. Egy kicsit útközben még mórikázott is. Békés látvány volt és szeretetreméltó. Szinte jött, hogy jó reggelt köszönjek neki, de Bence bátyám csendre intett a szemeivel:
– Ügyelni kell a lövéssel! – oktatott sugdosva –, mert a feneke fennebb áll, int a feje.
Ember is van elég olyan, ki a nemtelenebb részét hordja felül.

23. oldala. (Kairosz)

1 hozzászólás
Bla I>!

– Mikor felért – lekiáltott, hogy – „félek”!
– Mitől félsz – szólott neki Nágo, a pallér.
– Hogy leesem!
– Ne félj semmit – biztatta a pallér – mert van itt hely elég, ahová essél.

6. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Későn volt. A csillagok is fáradtak voltak, s úgy ültek az égbenyúló hegyek fáin, mintha piros madárkák szállottak volna rájuk éjjeli nyugodalomra. Az ég Isten összeráncolt, borús homlokának látszott.

112. oldal (Kairosz)

Algernon P>!

– Csodát tett, Elek bácsi…
Ezek az emberek sohasem fogják elfeledni Benedek Eleket. A nagy mesemondó volt. Félszázadig a gyermekek apja, népe apostola. Zavartan elpirultam, és megcsókoltam a kezét. Akkor ismertem meg általa a népek igaz titkát, hogy a gyermeké a föld s a jövendő…

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Benedek Elek
Goofry P>!

– Te, úgy látszik, erőnek erejével a tenyeremnek akarsz futni!

IV. A nádi ember - 29.o.