Nyikolaj Vasziljevics Gogol orosz ukrán
← Nikolaus Gogol, Nikolaj Gogol, Nikolaj W. Gogol, Nikolai Vasilievich Gogol, Nikolai Gogol, Nikolay Gogol, Николай Васильевич Гоголь, Nikoláj Gogoly, Gogolj, Gogoly
1809. április 1. (Szorocsinci, Orosz Birodalom) – 1852. március 4. (Moszkva)
Teljes név | Микола Васильович Гоголь |
---|---|
Katalógusnév | Gogol, Nyikolaj Vasziljevics |
Nem | férfi |
Képek 3
Könyvei 48
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Európa Diákkönyvtár Európa · Mérleg Európa · Populart Füzetek Interpopulart · Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Orosz Remekírók Európa · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Helikon klasszikusok Magyar Helikon · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Diákkönyvtár Szépirodalmi · Klasszikus mesterek Révai · Halhatatlan könyvek · Szerző válogatott művei Európa · Világirodalmi kiskönyvtár · Magyar Helikon minikönyvek · Európa Diákkönyvtár Európa · Penguin Classics Penguin · A világirodalom klasszikusai Európa · Penguin Little Black Classics Penguin angol · Janus Kétnyelvű könyvek Európa
Antológiák 22
Róla szóló könyvek 11
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Olykor tűz lobbant fel a szemében, sőt a legvakmerőbb, a legmerészebb gondolatok villantak át agyán: ne tétessen-e nyusztprémet a gallérjára?
Jól ismerem én őket, valamennyien gazemberek, az egész város csupa gazember, egyik olyan, mint a másik. Mind istentagadó, júdás. Mindössze egy tisztességes ember van köztük: az ügyész, de őszintén szólva, még az is nagy disznó.
Ötödik fejezet
A legegyszerűbb vacsorát rendelte – amely mindössze malacpecsenyéből állt –, azután rögtön levetkőzött, a takaró alá bújt, s a következő pillanatban már aludt is, olyan mélyen, olyan édesdeden, ahogyan csak azok a boldog emberek tudnak aludni, akik nem ismerik sem az aranyeret, sem a bolhát, sem a túl magas szellemi képességeket.
1. rész, 6. fejezet
A baráti összejövetel, rendes szokás szerint, verekedéssel végződött.
1. rész, 9. fejezet
Erről a szabóról, persze, nem volna szükséges sokat beszélni, de mivel már az jött divatba, hogy az elbeszélésben minden személy jellemét teljes pontossággal meg kell rajzolni, nincs mit tenni, gyerünk, ide azzal a Petroviccsal, hadd fessem le!
– Engedje meg, hogy arra kérjem, foglaljon helyet a karosszékben – fordult vendégéhez Manyilov. – Úgy kényelmesebb lesz.
– Engedje meg, hogy egy székre üljek.
– Engedje meg, hogy ezt ne engedjem meg önnek – felelte mosolyogva Manyilov.
1. rész, 2. fejezet