Nyikolaj Ognyev

Elolvastam a Háború és béké-t. Nagyon szeretnék Natasa Rosztova lenni, de úgy érzem, nem tudok olyan lenni. Natasa élete igazi, tökéletes élet, de azért alapjában véve csak nőstény. A Háború és béke szerint a nő feladata nősténynek lenni. Én azt hiszem, hogy Natasának voltak szellemi igényei is, de Tolsztoj mint földbirtokos és gróf (a feudalizmus képviselője), eltitkolta őket. (részlet Szilva naplójából)

225. oldal

Zin-Palna szemináriumot tart Puskinról, és nagyon érdekesen vezeti a foglalkozásokat. Most kiadta elemzésre az Anyegin-t. Az ilyesmiben az ember először az ideológiát vizsgálja meg. Az Anyegin persze át van itatva feudális-naturál-burzsoá-földesúri ideológiával (ez így nagyon hosszú, de másként nehéz kifejezni, mert akkor naturál-gazdálkodás volt). Ezért nincs mit szégyellnie Puskinnak, mert Puskin idejében még nem volt proletárdiktatúra és szovjet rendszer. Akkor cárizmus volt, és képviselője, I. Miklós elnyomta Puskint – így például Kisinyovba száműzte, majd pedig a szülőföldjére. Csak egyet nem értek: Puskin arab volt, és csodálkozom rajta, hogyan tudott az ő forró, déli vérmérsékletével ilyen hideg és szenvtelen művet írni, mint az Anyegin.

227-228. oldal

– Ha Alekszandr Szergejevics Puskin élne, biztosan másodszor is meghalna, ha ennek a hihetetlen zagyvaságnak, amit itt összehordtak, csak a tizedrészét el kellene olvasnia. Nem találok szavakat. A maguk kedvenc kifejezésével élve, a fene tudja, mi ez! Különben nem is! Tévedtem, messze túl a fenén!
[…]
– Igaz, nem mindenki jeleskedett. Vannak aránylag jó dolgozatok is, de ezek, mint minden kivétel, csak erősítik a szabályt. Itt van például a zagyvaságok mintapéldánya.
Kinyitotta az egyik füzetet, és olvasni kezdte:
– „Puskin markszista és regényíró volt. Ez alkalomból írt egy egész regényt Anyegin címmel. Igyekezett benne lefesteni az osztályharcot, ami abban az időben volt. De azért Puskin burzsuj volt, és azért semmi sem írt a proletariátusról, csak a burzsoáziáról… azután megnősült, és írt egy alsó tagozatnak való mesét: Mese Szaltán cárról meg Baldáról. Azután párbajban megölték és eltemették, de az Anyegin-t most is lehet olvasni.”
Majd megszakadtunk a röhögéstől, de Zin-Palna teljesen komolyan nézett ránk, és aztán azt mondta:
– Mit nevetnek? Saját magukon nevetnek! Ha nem tudnák – ez Gogolban van, akinek a műveit biztosan éppen olyan figyelmesen olvasták, mint Puskint.

232-233. oldal

Még egy héttel ezelőtt elkértem Nyikpetrozstól a Gimnazisták című könyvet, amelyből felolvasott nekünk Kartasovról meg Kornyevről. Ebben a könyvben nagy hatással volt rám az a részlet, amelyben arról van szó, hogy Tyoma Kartasov meglátta a Tánya combját és… Most aztán alig tudok aludni, folyton a szemem előtt lebeg ez a Tánya, és persze dir-dur, pif-paf. Ez rettenetes, a fejem nehéz, és alig tudok aludni.

Ma Nyikpetozs hozott valami könyvet, és mindenkit becipelt az előadóterembe.
– Na – mondja –, Rjabcev azt javasolja, rendezzünk előadást, és szerintem ez nagyon jó kezdeményezés tőle. Csakhogy a mai darabok közt nincsenek jók, ezért azt javaslom, mutassunk be egy Shakespeare-darabot: a Hamlet-et. Igaz, hogy első pillantásra semmi forradalmi nincsen benne, ezt előre megmondom, de ez csak a látszat. Azért óriási belső tiltakozás van benne.
Azután felolvasta. Nagyon jól csinálta, és kellemes volt hallgatni, de a darabban rengeteg volt a hanta. Persze, ezt meg lehetett bocsátani, mert a darabot ötszáz évvel ezelőtt írták, és Shakespeare a királynőnek írta, nem pedig a proletariátusnak.

83. oldal

Ma nagyon meglepett a Fekete Zoja. […] Szóval kihívott a folyosóra, és azt mondta:
– Te, egy titkot akarok neked elárulni.
– Miféle titkot? Nem szeretem a titkokat.
– De, nagyon fontos. Arról van szó, hogy szerelemes vagyok beléd.
– Mi-i-i-i?!
– Ne mizélj. Csak arra kérlek, ne bízd el magad, mert a szerelem nem tőlünk függ, hanem a természettől. És ne hidd, hogy valamit csinálok miattad. Csak folyton ez járt az eszemben, és elhatároztam, hogy megmondom neked, akkor legalább megkönnyebbülök. De azért semmiféle jogod nincs velem szemben.
– Eredj, igyál hideg vizet – válaszoltam, és faképnél hagytam.

110. oldal

Most nagyon jól megértem Szergej Szergejicset; ha a konkrét tényeket vizsgáljuk, a könyvmolyok okoskodása összeomlik, mint a kártyavár (így szokta mondani).

302. oldal

Néha az az érzésem, hogy anyaszült meztelenül járok a földön egyedül, és a világon senki nincs rajtam kívül, és nagyon sajnálom magamat.

Aztán tegnap, szilveszterkor, az alsó tagozat előadásán voltam az iskolában, szintén Szilvával. A Vörös Hamupipőké-t mutatták be. Állítólag volt valami két nővér – burzsujok, a harmadik meg cseléd. Nem tudom, ki írta ezt, csak szerintem ilyen nincs, főleg az nincs, hogy mind a hárman együtt lakjanak. aztán ez a két burzsujlány elmegy a bálba, Hamupipőke meg otthon marad mosogatni, vagy mi. Egyszer csak jön valami piros inges koma, odaad ennek a Hamupipőkének egy kiáltványt, hogy olvassa el. Hamupipőke elolvassa, átöltözik a nővére ruhájába, és elszökik. A második felvonás – a bál, ezen a bálon táncolnak Hamupipőke nővérei meg sokan mások, tarka ruhában. Egyszer csak beront Hamupipőke, és ő is táncolni kezd. Odamegy hozzá a herceg, de a lány fél tőle, elfut, és elveszti a cipőjét… Aztán a harmadik felvonásban a herceg elmegy hozzájuk, és felpróbálja nekik a cipőt. Senkinek sem jó, csak Hamupipőkének. A herceg feleségül akarja venni, de ekkor hirtelen megint megjelenik az a piros inges agitátor, bejelenti, hogy kitört a felkelés, és elkezdi püfölni ezt a herceget. A herceg, uzsgyi, a nézőtéren keresztül, a piros inges meg üldözőbe veszi, miközben mindenki, aki a bálon álarcban volt, bevonul a színpadra, és a nővérekkel együtt elénekli az Internacionálé-t. Sok minden valószínűtlen volt benne, de persze, a kicsiktől nem is lehet többet várni, különben nagyon ügyesen játszottak – úgyhogy, még én is kedvet kaptam a színpadhoz.

76-77. oldal

Ma a tanítás után az egyik lány elült a zongora mellé, és tánczenét kezdett pötyögtetni. A lányok meg, a nagyok is, a kicsik is, mintha összebeszéltek volna – mentek csetleni-botlani.
Nagyon jól tudom, hogy a tánc tilos, ezért összebeszéltem egy-két fiúval, és elkezdtük buktatni a lányokat. Erre persze lett nagy nyüszítés meg vonítás, összefutottak az iskdolgok, és röp-közgyűlés lett belőle. Ezeket a röpgyűléseket sokkal jobban szeretem, mert a hivatalos gyűlés tömény unalom, jegyzőkönyvvel sűrítve, a röpgyűlésen meg kiabálás, mindenki nekitüzesedik, és mindig valami harci kérdésről van szó.
Zin-Palna legelőször megkérdezte, miért vannak a fiúk a tánc ellen.
– Azért, mert eszmei állhatatlanság – válaszolta Szerjozska Blinov. A táncban nincsen semmi tudomás és ésszerű, és csak a nemek közti súrlódást fokozza.
Erre felugrott Jelnyikitka, és azt mondta:
– Szerintem a fiúk azért vannak a tánc ellen, mert nem tudnak táncolni. A futballban sincs semmi tudományos, és csupa durvaság, a fiúk mégis futballoznak.
Erre az össze fiú elkezdett kiabálni, hogy a foci – torna.
– Akkor a tánc is torna – mondta a Fekete Zoja.
– Ezzel még én sem értek egyet – mondta a Kis Zina. – Én azt hiszem, hogy a táncot aztán semmiképpen sem lehet tornának nevezni. De mindenesetre, a tánc lebilincselő szórakozás, és ha megtiltjuk, feltétlenül helyettesíteni kell valamivel. Csak az a kérdés – mivel. Én azt javasolnám, hogy bent játszható társasjátékkal kellene helyettesíteni. Vállalom a vezetést.
Erre én azt vetettem ellen:
– Mindenekelőtt ez nem kisdedóvó, hogy itt körtáncot járjunk a lányokkal. Azonkívül van olyan értelmes szórakozás, amely ellen, szerintem, senkinek sem lehet kifogása. Voltam az alsó tagozatosoknál, és láttam, hogy a kicsit színdarabot adtak elő. S nekem is kedvem kerekedett a színpadra menni. Miért nem rendezünk mi is színielőadást? Szerintem ez mulasztás.

82-83. oldal