!

Nyikolaj Leszkov orosz

1831. február 16. (Gorohovo) – 1895. március 5. (Szentpétervár)

Teljes névNyikolaj Szemjonovics Leszkov
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Nyikolaj_Szemjonovics_Leszkov

Könyvei 10

Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth
Nyikolaj Leszkov: A lepecsételt angyal
Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok
Nyikolaj Leszkov: A bolha
Nyikolaj Leszkov: Kisregények és elbeszélések I-II.
Nyikolaj Leszkov: Vasakarat
Nyikolaj Leszkov: A gonosztevő
Nyikolaj Leszkov: A rém
Nyikolaj Leszkov: Papi gyülekezet
Nyikolaj Leszkov: A halhatatlan Golovan

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei, Orosz Remekírók, Tolnai regénytára, Kner orosz írók

Antológiák 7

Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Kreutzer-szonáta
Domokos János – Görög Lívia (szerk.): Világirodalmi dekameron I-III.
Borbás Mária (szerk.): Halhatatlan szerelmesek I-II.
Zöldhelyi Zsuzsa (szerk.): XIX. századi orosz elbeszélők I-II.
Hitseker Mária (szerk.): Romantikus történetek
Trócsányi Zoltán (szerk.): Az orosz irodalom kincsesháza

Népszerű idézetek

>!
Csoszi

Aki nem méltó rá, azzal nem szabad szerelmeskedni!

36. oldal

>!
Csoszi

Országunkban időnként akadnak olyan jellemek, amelyekre az ember, bármily régen is találkozott velük, csak borzadva tud visszagondolni…

(első mondat)

>!
Csoszi

Csodálatos éjszaka! Csend, fény, illat és éltető, jótékony meleg… Messze, a szakadékon túl, a kert mögött valaki nótára gyújtott; a kerítésnél, a sűrű zelnicemeggybokorban hangosan csattogott egy csalogány, a magas póznán álló kalitkában álmos fürj pittyegett, az istállóban nagyot horkantott a kövér ló, a kerítésen túl pedig vidám kutyafalka futott át nesztelenül a mezőn, és eltűnt a félig romba dőlt sóraktárak alaktalan, fekete árnyékában.

35. oldal

>!
Gyalogkakukk

Természetesen ez a táj még mindig szomorú, de azért mégis el lehet viselni. De isten óvjon attól mindenkit, hogy a sós pusztákon kelljen élnie hosszabb ideig. A ló ugyan egy ideig örül neki: nyalja a sót, nagyokat iszik rá és hízik, az ember számára azonban pusztulás. Semmiféle állat nem él meg ott, csak egyetlenegy madárka, az is szinte mutatónak, a verescsőrű, hasonló a mi fecskénkhez: igen jelentéktelen állatka, csak a csőröcskéje körül van vörös szegély. Hogy miért jön éppen ezekre a partokra, nem tudom, de mivel nem talál semmit, amin megtelepedne, lebukik a szikesre, pihen egy ideig, azután hirtelen összeszedi magát, és felröppen; de az ember még erre sem képes, mivel nincsenek szárnyai, és ott kell maradnia, se holt, se eleven, bűnbocsánat nélkül hal meg, belefektetik a sóba, akár a birkát, és ott fekszik a világ végéig, mint a pácolt hús.

173. oldal

Nyikolaj Leszkov: A lepecsételt angyal Kisregények és elbeszélések

4 hozzászólás
>!
berg

– …hány boldog órát töltöttünk együtt! Hány hosszú éjszakán virrasztottunk egymás karjában, és hány kedves rokont segítettünk át a szép, világos, napfényes földről a szörnyű sötét halálba!

>!
Frda

Az első dal bátortalanul hangzik.

Nyikolaj Leszkov: A lepecsételt angyal Kisregények és elbeszélések

>!
Pernilla

Szolgálata első napját jól töltötte Rizsov, az éjszakát pedig még annál is jobban: bejárta az egész várost, s akit az utcán talált a késői órán, kifaggatta: honnan, hová, miféle ügyben? A tisztességes járókelőkkel elbeszélgetett, egy darabon elkísérte őket, jó tanáccsal szolgált, némely részegnek meghúzgálta a fülét, az éjjeliőr feleségét meg, aki tehenet rontani ment, dutyiba zárta. Reggelre kelve megjelent a kapitánynál, és jelentette, hogy munkájában csupán az őrökkel van megakadva.
– Tétlenségben töltik idejüket – mondotta –, és semmi szükség rá, hogy éjnek idején álmatlanul csatangoljanak; a járókelőket hivatalból háborgatják, és maguk is megromlanak. Jobb lenne őket a tétlen semmittevés alól fölmenteni és elirányítani őket nagyságod veteményeskertjébe gyomlálni, a rendfenntartást pedig magamra vállalom.
A rendőrkapitánynak ez nem volt ellenére, házias feleségének pedig éppenséggel nagyon tetszett; legfeljebb az őröknek nem lehetett ínyére, meg aztán a törvénynek sem felelt meg. De az éjjeliőröket ugyan ki kérdezte, a törvény meg… a rendőrkapitány hagyományos orosz módon vélekedett a törvényről: „Mint a jó ló, olyan legyen, merre hajtod, arra megyen.”

265. oldal

Nyikolaj Leszkov: A lepecsételt angyal Kisregények és elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: orosz · törvény
>!
kalypso

– És mit akar?
– Egyre arra biztat: „készülj a harcra”.
– Talán önmaga is harcolni készül?
– Hát hogyne, uram. Feltétlenül: nagyon szeretnék meghalni a népemért.

157. oldal

>!
kalypso

– A tatároknál ez a szokás. Nekik minden felnőtt orosz ember Ivan, a nők meg Natasa, s a fiúkat Kolkának nevezik…

62. oldal