!

Northrop Frye kanadai

1912. július 14. (Sherbrooke, Kanada) – 1991. január 23. (Toronto, Kanada)

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó

Teljes névHerman Northrop Frye
KatalógusnévFrye, Northrop
Nemférfi

Könyvei 8

Northrop Frye: A kritika anatómiája
Northrop Frye: Kettős tükör
Northrop Frye: Az Ige hatalma
Northrop Frye: A Biblia igézetében
Northrop Frye: Fearful Symmetry
Northrop Frye: Anatomy of Criticism
Northrop Frye: The Great Code
Northrop Frye: Words with Power

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Természet- és Társadalomtudományi sorozat Európa · Helikon Universitas Helikon · Hermeneutikai füzetek Hermeneutikai Kutatóközpont

Róla szóló könyvek 1

Tóth Sára: A képzelet másik oldala

Népszerű idézetek

Archibald_Tatum>!

Valamilyen oknál fogva a nyugati művészet gyakorlatának és elméletének a hagyományaiban az imitatív, illetve a megjelenítő elv jelentkezik nagyobb súllyal. Erre vonatkozóan még az antik festészet korából is jó néhány lehangoló történet maradt ránk – hogy a madarak csipegetni kezdték a festett szőlőfürtöket és hasonlók, jelezve, hogy a görög festők dicsőségük teljének az ilyen szemfényvesztő játékokat tartották. A reneszánsz korában a távlatos ábrázolás emelte magasra az ilyen készségek presztízsét. Lényegében az is szemfényvesztés, ha kétdimenziós közeg kelt háromdimenziós látványt. Annak, aki kihallgatja egy modern művészeti galéria látogatóit [1957-es az esszé – „én”:-)], nem nehéz ráébrednie, milyen makacs az a felfogás, hogy a festő erkölcsi kötelessége úgy ábrázolni a tárgyát, hogy felismerhető legyen a hasonlóság, s hogy ennek a hasonlóságnak kell alkotnia a képi ábrázolás alapelvét. Az utóbbi fél évszázad festészetében a kísérleti mozgalmak számos bizarrságát azok az energiák éltették, amelyek a megjelenítés téveszméjének a zsarnoksága elleni lázadást képviselték.

113. oldal, Archetipikus kritika: A mítoszok elmélete (Helikon, 1998)

2 hozzászólás
Archibald_Tatum>!

A hit tehát nem attól gyarapodik, hogy beszennyezzük a levegőt ilyenfajta kérdésekkel: „valóban van Isten?”, és a rájuk adott hasonlóan ostoba válaszokkal, hanem attól, hogy a szavak és más médiumok útján békességre törekszünk, mely minden értelmet felülhalad, nem ellentmondva az értelemnek, hanem feltárva, hogy az emberi békesség – tehát a háborúság időleges felfüggesztése – mélyén ama békesség meghirdetett vagy mitológiai mintája rejlik, melynek mind a forrása, mind a célja végtelen.

179. oldal, Negyedik fejezet, Lélek és jelkép (Európa, 1997)

2 hozzászólás
Archibald_Tatum>!

Az igazságot jelentő görög szó, az alétheia tagadó alak, valójában annyit tesz: „nem feledés”, s arra utal, hogy bizonyos ponton túl az ismeretlen keresését felváltja az az igyekezet, hogy elmozdítsuk azokat az akadályokat, amelyek miatt nem látjuk, ami már megvan.

21. oldal, Bevezetés (Európa, 1997)

macs>!

Az irodalom magát alakítja és nem kívülről formálják

2. Esszé: Mítikus fázis: a szimbólum, mint archetípus

csabosz>!

Olyan világban, mint a miénk is, a hitbeli különbségeknél sokkalta fontosabb az egyetértés a szeretetben. A hit, vagy a hittagadás, gyakran ekörül a kérdés körül forog: „Hogy engedheti az Isten a végtelen sok gonoszt és szenvedést?” A szeretet azonban ebből a kérdésből indul ki: „Miért engedjük, hogy ennyi gonosz és szenvedés legyen?”, és ez olyan kérdés, aminek alapján minden jóakaratú ember cselekedhet ahelyett, hogy szekértáborokba verődve veszekedjék.

30. oldal

Northrop Frye: A Biblia igézetében Esszé, prédikáció, interjú

macs>!

Az irodalom eszméi nem valóságos állítások, hanem szóbeli formulák, amelyek valóságos állításokat utánoznak

2. esszé: Formális fázis: a szimbólum, mint kép

macs>!

A költemény betű szerinti megértése azt jelenti, hogy az egészet értjük meg, mint költeményt úgy, ahogy van. Az ilyen megértés úgy kezdődik, hogy teljesen átadjuk elménket és érzékeinket a mű, mint egész hatásának.

2. esszé: literális és deskriptív fázisok: a szimbólum és motívum, mint jel

macs>!

Ha még mindig hiszünk benne, hogy az intenció megjelenik a költeményben, azt feltételezzük róla, hogy hiányos: olyan, mint egy kezdő egyetemista dolgozata, hiszen folyton azon kell törni a fejünket: mit is akar mondani, aki írta.

2. esszé: Formális fázis: a szimbólum, mint kép

macs>!

Minden kommentár allegorikus interpretáció.

2. esszé: Formális fázis: a szimbólum, mint kép

macs>!

A vallás azt mondja: „ez van”, a költészet pedig ezt: „csak tételezzük fel, hogy ez az, ami van”, s e kettő között mindig is kell lennie valamilyen feszültségnek, mígnem a lehetséges és tökéletes törekvés nem találkozik a végtelenben.
Kinek kell a költő a tökéletes emberi társadalomban?

2. Esszé: Anagorikus fázis: a szimbólum, mint nomád