Northrop Frye kanadai
1912. július 14. (Sherbrooke, Kanada) – 1991. január 23. (Toronto, Kanada)
Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Herman Northrop Frye |
---|---|
Katalógusnév | Frye, Northrop |
Nem | férfi |
Könyvei 8
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Természet- és Társadalomtudományi sorozat Európa · Helikon Universitas Helikon · Hermeneutikai füzetek Hermeneutikai Kutatóközpont
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
Valamilyen oknál fogva a nyugati művészet gyakorlatának és elméletének a hagyományaiban az imitatív, illetve a megjelenítő elv jelentkezik nagyobb súllyal. Erre vonatkozóan még az antik festészet korából is jó néhány lehangoló történet maradt ránk – hogy a madarak csipegetni kezdték a festett szőlőfürtöket és hasonlók, jelezve, hogy a görög festők dicsőségük teljének az ilyen szemfényvesztő játékokat tartották. A reneszánsz korában a távlatos ábrázolás emelte magasra az ilyen készségek presztízsét. Lényegében az is szemfényvesztés, ha kétdimenziós közeg kelt háromdimenziós látványt. Annak, aki kihallgatja egy modern művészeti galéria látogatóit [1957-es az esszé – „én”:-)], nem nehéz ráébrednie, milyen makacs az a felfogás, hogy a festő erkölcsi kötelessége úgy ábrázolni a tárgyát, hogy felismerhető legyen a hasonlóság, s hogy ennek a hasonlóságnak kell alkotnia a képi ábrázolás alapelvét. Az utóbbi fél évszázad festészetében a kísérleti mozgalmak számos bizarrságát azok az energiák éltették, amelyek a megjelenítés téveszméjének a zsarnoksága elleni lázadást képviselték.
113. oldal, Archetipikus kritika: A mítoszok elmélete (Helikon, 1998)
A hit tehát nem attól gyarapodik, hogy beszennyezzük a levegőt ilyenfajta kérdésekkel: „valóban van Isten?”, és a rájuk adott hasonlóan ostoba válaszokkal, hanem attól, hogy a szavak és más médiumok útján békességre törekszünk, mely minden értelmet felülhalad, nem ellentmondva az értelemnek, hanem feltárva, hogy az emberi békesség – tehát a háborúság időleges felfüggesztése – mélyén ama békesség meghirdetett vagy mitológiai mintája rejlik, melynek mind a forrása, mind a célja végtelen.
179. oldal, Negyedik fejezet, Lélek és jelkép (Európa, 1997)
Az igazságot jelentő görög szó, az alétheia tagadó alak, valójában annyit tesz: „nem feledés”, s arra utal, hogy bizonyos ponton túl az ismeretlen keresését felváltja az az igyekezet, hogy elmozdítsuk azokat az akadályokat, amelyek miatt nem látjuk, ami már megvan.
21. oldal, Bevezetés (Európa, 1997)
Olyan világban, mint a miénk is, a hitbeli különbségeknél sokkalta fontosabb az egyetértés a szeretetben. A hit, vagy a hittagadás, gyakran ekörül a kérdés körül forog: „Hogy engedheti az Isten a végtelen sok gonoszt és szenvedést?” A szeretet azonban ebből a kérdésből indul ki: „Miért engedjük, hogy ennyi gonosz és szenvedés legyen?”, és ez olyan kérdés, aminek alapján minden jóakaratú ember cselekedhet ahelyett, hogy szekértáborokba verődve veszekedjék.
30. oldal
Northrop Frye: A Biblia igézetében Esszé, prédikáció, interjú
A vallás azt mondja: „ez van”, a költészet pedig ezt: „csak tételezzük fel, hogy ez az, ami van”, s e kettő között mindig is kell lennie valamilyen feszültségnek, mígnem a lehetséges és tökéletes törekvés nem találkozik a végtelenben.
Kinek kell a költő a tökéletes emberi társadalomban?
2. Esszé: Anagorikus fázis: a szimbólum, mint nomád