!

Nolik Antal

Könyvei 2

Bíró Szabolcs – Nolik Antal – Michael Mansfield – Jonathan Cross – Angyal Sándor: Pokoli szimfóniák
Nolik Antal: A lefagyasztott hadsereg

Kapcsolódó sorozatok: Praga Caput Regni


Népszerű idézetek

>!
_natalie_

Két nappal később felhívták, és közölték vele, hogy ha hajlandó beleírni egy romantikus szálat, illetve lecseréli a kétségbeesetten negatív befejezést egy gyönyörűségesen pozitívra, akkor kiadják. Így lett belőle hetvenezerpéldányos.
Sosem tartozhatott az ötvenpéldányosok közé.
Sosem válhatott művésszé.

- Bíró Szabolcs: A Corelli-kísérlet -

>!
elle

– Van, aki azt tartja, hogy minden döntésünkkel megöljük a jövő valóságának egy darabját. Kiválasztunk egy számunkra megfelelő megoldást, míg a másikat hagyjuk elkárhozni.
– Ezek a születések előtt megölt valóságok később megbosszulják magukat.
– Magának különös érzéke van, hogy akaratán kívül a jövőjének legtöbb valóságát meggyilkolja. Talán azért üldözi a balsors, mert már túlságosan eltávolodott korábbi önmagától. A kudarc vált megszokottá, így bármennyire is igyekezni akart, valahol legbelül a bukást várta.

292. oldal

>!
elle

Ez a világ teteje, kedves – mosolygott rá Nickolassen. – A Csomolungmáról lenézve vajmi kevés életet láthat. Csak jeget, havat, fagyot és mozdulatlanságot. Ám innen az embert láthatja. Az embert és az egész világot. Innen beleláthat a lelkekbe is. Akár vezérelheti is őket e billentyűkel, hiszen minden egyes billentyű egy kapcsoló, ami az emberi szívet hangolja. Ilyen varázshatalma van a muzsikának, kedves. Ilyen erőt képvisel.

163. oldal

>!
elle

Nagyjából ez volt életének az utolsó olyan időszaka, amikor még birtokolhatta az irányítás érzetének illúzióját. Tekinthető ez élete csúcspontjának is, mert mi egyéb lehetne jobb, mint egy olyan reggel, amikor az ember elhiheti, hogy ha keményen küzd, akkor sorsa jobbra fordul, álmai valóra válnak.

256. oldal

>!
elle

Tony már hosszú ideje bámult a lába előtt egyre szélesedő szakadékba. A mélység már régóta csábította. De annyi várakozással eltöltött év után most érkezett csak el a pillanat, mikor a talpa alól eltűnt a talaj, és végre megkezdhette örökké tartó zuhanását.

289. oldal