Nodar Dumbadze grúz
1928. július 14. (Tbiliszi, Kaukázusontúli SZSZK, Szovjetunió) – 1984. szeptember 4. (Tbiliszi, Grúz SZSZK, Szovjetunió)
Teljes név | ნოდარ დუმბაძე - Нодар Думбадзе |
---|---|
Katalógusnév | Dumbadze, Nodar |
Nem | férfi |
Honlap | krugosvet.ru/enc/kultura_i_obrazovanie/literatura/DUMBADZE_NODAR_VLADIMIROVICH.html |
Életrajz |
Könyvei 5
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa
Antológiák 3
Népszerű idézetek
– …Együtt fogunk szolgálni, aludni, ebédelni, vacsorázni.
– Reggelizni nem fog?
14. oldal (Kárpáti/Kozmosz, 1977)
Aligha található a világon koszosabb, sötétebb, kényelmetlenebb és drágább vendéglő, mint az Álom. Ha mégis betérnek ide, az csak azzal magyarázható, hogy minden áldott reggel héttől nyitva tart. Az Álom pincéreinek formaruhája olyannyira bekoszolódott, hogy a kerületi egészségügyi szolgálat orvosa be se szagol a terembe – a csapos már a lépcsőn kezébe nyomja a büntetés összegét. Arhipót, a csapost ismeri egész Tbiliszi, na és persze én is.
7-8. oldal
– Amit mások megtehetnek helyetted, azt nem lehet dolognak nevezni. A dolog az, ami csak a te számodra létezik, amit csak te végezhetsz el, senki más.
– Például milyen dologra gondol?
– Azokból nem sok van. Az első: családot, gyereket teremteni. A második: letölteni a büntetést a börtönben. A harmadik: a halál.
– Hát a munka, a szolgálat, a futkosás, a gondok, a pénzszerzés, a gyermeknevelés? Maga szerint ez mind nem dolog?
– Még egyszer mondom: mindaz, amit mások el tudnak végezni a te részvételed nélkül, az nem dolog.
156. oldal
Rosztom leterítette a bajszost az állkapcsára mért hatalmas ütéssel. Egy másodperc múlva ő maga is a padlóra került, a bajszos mellé. Ekkor a fejemre zuhant egy asztal, és megindult a ringlispíl. Forogni, ugrálni kezdtek a székek és az asztalok, a mennyezet egyetlen lámpája helyett százával gyulladtak ki a villanykörték. Majd valahonnan a messzi távolból felhangzott a rendőrsíp lágy trillája, és a világ sűrű sötétségbe merült.
16. oldal
– Az embernek szüksége van arra, hogy életében legalább egyszer súlyos betegségen essen át. Ez lehetővé teszi számára, hogy nyugodtan, józanul elemezze és értékelje addigi útját… Ebben az értelemben a kórház felbecsülhetetlen segítséget jelentett nekem.
255. oldal
Nemrégiben például jegyzéket küldtünk a török kormánynak: tiltsák meg a mullájuknak, hogy imádkozás közben mifelénk forduljon, vagy legalább kössék be a szemét… A törökök azt válaszolták, hogy a jószomszédi viszony ellenére sem áll módjukban a kérésünket teljesíteni, mert a mulla kereken megtagadta, hogy bekötött szemmel másszon fel a minaretbe, és ezért azt javasolják, hogy amennyiben szükségét látjuk, állítsunk ellenimádkozót, a mi pravoszláv pópánk személyében… Szóval ez volt a válaszuk.
202. oldal (Kárpáti/Kozmosz, 1977)
– Nem az a tolvaj, aki lop, hanem, aki titkolja!
– Mondtam már: én az államtól lopok. Ez más lapra tartozik!
– Mért, az államnak szerinted nincs szüksége pénzre? Vagy talán az állam fejőstehén? Hogy maradhat fenn, amikor a hozzád hasonló paraziták éjjel-nappal szívják a vérit?! Akármi legyek, ha hazudok: bizony én sajnálom az államot!
Nem tudom, mit gondolt ebben a pillanatban Devdariani, de én, becsületszavamra, tényleg sajnáltam az államot, amikor elképzeltem, hogyan szívják a vérét Seregély és a haverjai.
112-113. oldal
– Te pedig, Nakasidze, egy széltoló vagy. Ha jogomban állna, szétverném a pofádat.
– Mit tegyünk, tisztelt nyomozó, mind a ketten jogfosztottak vagyunk, egyébként én is örömmel szétverném az ön pofáját!
50. oldal (Kozmosz Könyvek, 1977)
– E törvény lényege, Nodar Grigorjevics, hogy… a lélek százszor súlyosabb, mint a test… Olyan súlyos, hogy egymagunk nem bírjuk el a terhét… S ezért, amíg csak élünk, segítenünk kell egymásnak a hordozásában: ön nekem, én a másiknak, a másik a harmadiknak és így tovább, az idők végezetéig… Hogy halhatatlanná tegyük egymás lelkét… Hogy a mulandóság ne kárhoztasson bennünket magányosságra az életben…
255-256. oldal