!

Noah Gordon amerikai

1926. november 11. –

Képek 3

Könyvei 19

Noah Gordon: Az orvosdoktor
Noah Gordon: Sámán
Noah Gordon: A doktornő
Noah Gordon: A zaragozai orvos
Noah Gordon: A Jeruzsálem-gyémánt
Noah Gordon: Halálbrigád
Noah Gordon: La Bodega
Noah Gordon: Der Medicus
Noah Gordon: The Physician
Noah Gordon: Der Schamane

Kapcsolódó sorozatok: A Cole család trilógia, Cole Family Trilogy


Népszerű idézetek

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Az érvényben lévő közerkölcsök szerint az elvekért érdemes harcolni, sőt meghalni is. Mégis, minden mást számításba véve, hát nem az élet a legértékesebb tulajdon, amit egy ember birtokolhat?

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Három dominikánus égő fáklyával a kezében elhagyta az emelvényt, és felkapaszkodott a vesztőhelyre. Egymás után odaálltak Gil de Lanuza elé, buzgón győzködték valamiről, majd elhúzták arca előtt a fáklyát.
– Kóstoló a máglya hevéből – mormolta a katona. – Hátha megtér.
Az eretnek testét vad reszketés rázta meg. Az egyik pap kivette a szájpecket, a fiú zihált valamit. A pap megfordult, csendre intette a tömeget. – Fiam, mint mondtál?
– Megtérek az egyedüli igaz hitre.
A nézőseregen gyönyörteli borzongás futott végig. Vidal mellett egy nő felzokogott, karonülő gyereke megrémült, és maga is elpityeredett.
– Dicsőség a mennybéli Istennek – mondta a katona rekedten.
A dominikánusok letérdeltek. – Fiam – mondta a pap.
– Melyik hitre térsz meg? Melyik hitben halsz meg?
– Atyám, Jézus Krisztus hitében halok meg.
A dominikánusok fölemelkedtek, megölelték a fiút. – A testvérünk vagy – kiáltotta a pap. – A szeretett testvérünk.
A fiú szeme elkerekedett az izgatottságtól. Ajka reszketett. A hóhér előrenyúlt a cölöp mögül, megfojtotta.

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eretnek · pap
3 hozzászólás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– A szokásainkat meg az anyanyelvünket nem választjuk, hanem örököljük.
– Egy valamit ki nem állhatok az angoloknál és az amerikaiaknál – mondta Tamar. – A bazdmegezést.
Harry minden figyelmét a narancsevésre összpontosította. Az éneklő egyetemisták elnémultak.
– A szexre persze nekünk is vannak szavaink, de sem az arabban, sem a héberben nincs olyan, hogy valaki felhúz, és azt mondom neki: „utállak, menj és élj nemi életet valakivel”. Ez inkább áldás kéne legyen, nem káromkodás. Én, mikor igazán boldog vagyok, legszívesebben az egész világnak azt mondanám: „Basszátok meg, mind! Baszd meg a világ!”
Harrynek úgy tűnt, az egyetemisták soha nem hagyják abba az éljenzést.

225. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Isaac átballagott a Gietto kis hídján, biccentett az őrnek. A kapuőrök négyen voltak, négy keresztény; az éjszakai kijárási tilalom betartásán kívül ők feleltek azért is, hogy mindenkin ott legyen a zsidókra sütött rágalom jele, a sárga kalap, hogy a férfiak nehogy keresztény növel kezdjenek, és hogy a pénzkölcsönzők ne szedhessenek uzsorakamatot.

259. oldal

1 hozzászólás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Harry megrázta a fejét. – Maguk, izraeliek már most is egészen mások, mint a többi zsidó. – Befejezte a halát.
A tábornok érdeklődve nézett rá. – Mégis miben különbözünk? – mondta.
– Maguk győztesek. Létérdekük, hogy azok is maradjanak. Mi, a többiek, vesztesek leszármazottai vagyunk. A zsigeri reflexeink azokéi, akik lélegzet-visszafojtva lapultak, mikor a hatóság dörömbölt az ajtajukon. Ez az emberfajta, aki előszeretettel munkálkodik a társadalmi igazságosság előmozdításán.
Az asztaltársaság elcsendesedett. – Mi is ugyanazok leszármazottai vagyunk, ugyanazokkal a zsigeri reflexekkel. Gondolja, hogy csak mert fennmaradtunk, elfelejtettük, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni?
– Legkevésbé sem, de attól még nem árt védekezni a veszélye ellen.
– Ha ennyire törődik Izraellel – vetette közbe a gyáros szívélyeskedve –, miért nem költözik ide maga is?
– Fontolgatom – válaszolta Harry kimérten. Tapsként hangzott fel a helyeslő morajlás.
– Mondja csak Mr. Hopeman. Van gyereke? – kérdezte a tábornok.
– Egy fiam.
– Képes lenne feláldozni? Hogy saját maga továbbra is eleven emberi lény maradhasson?
– Nem hiszek az áldozatban. Ha Ábrahám és Izsák története igaz, Ábrahám nem vallásos volt, hanem elmebeteg.

320. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Tudom, sérti az igazságérzetedet, hogy a saját földetekért kell fizetnetek. A fehérek hazudtak nektek, becsaptak benneteket. És sokat megöltek közületek. De a rézbőrűek is becsapják egymást. Lopnak. És különböző törzsek mindig is pusztították egymást, te magad mondtad. Nem a bőr színe a fontos, mindenféle népek között vannak gazemberek, De nem mindenki gazember.

164. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Ez egy ilyen ország – mondta Leslau. – Jobb, ha megszokja. Folyton összekutyulódik a múlt és a jelen. Amennyien itt éltek és meghaltak már. Nem tud egy gödröt kaparni, ha el akar ültetni egy fát, hogy ne bukkanna rá a nyomaikra. Az autópályákat felügyelő minisztérium kiássa egy út nyomvonalát, és hercegi szarkofágok kerülnek elő. Egy arab gazda elhatározza, hogy megtoldja pincéjét, és olyan mozaikképekre bukkan, hogy rögtön múzeumot csinálnak a házából.

82. oldal

>!
Messi91

– Nem szeretem a németeket, és nem szeretek az országukban bóklászni sem.
– De hát olyan közel született hozzájuk, amilyen közel francia ember csak születhet.ú
Charbonneau elfintorodott. – Élhet valaki a tengertől két lépésre, attól még nem szereti meg a cápákat – mondta.

>!
seressari

Miért várták ezek az emberek olyan mohón, hogy konföderációs katonákat gyilkolhassanak? … Azért várták kiéhezve a harcokat, mert háború volt, s mert a gyilkolást hivatalos nyilatkozatokban nevezték csodálatra méltó és hazafias cselekedetnek. Ennyi elég is volt nekik.

497. oldal -Sámán (Európa kiadó 2009)

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Fráter Diego elkottyantotta a lovagoknak, hogy Julius zsidó. Azok ettől fogva fennhangon hirdették őskeresztény mivoltukat és a limpieza, a vérvonalak tisztaságának fontosságát. Jóllehet, bűzlöttek, mint a pöcegödör, ahányszor Julius belépett a kabinba, orrukhoz kapták kezüket a FOETOR JUDAICUS, a „zsidószag” miatt. Egyikük végeérhetetlen történetet adott elő a héberről, aki szentelt ostyát lopott egy templomból. Az elvetemült gazember meg sem állt a zsinagógájáig, ahol az oltárra tett egyet az ostyákból, és éles kést döfött bele. Az ostyából vér serkedt! Amikor a rémült tolvaj, hogy bűnétől megszabaduljon, a kályhába dobta a maradék ostyát, gyermek formájú felhő emelkedett az égre, minekutána a zsidó töredelmes vallomást tett a hatóságoknak. Előbb izzásig hevített fogókkal marcangolták, azután megégették.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidók, zsidóság