!

Niederhauser Emil magyar

Emil Niederhauser

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévNiederhauser Emil
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 22

Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen
Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok
Niederhauser Emil: Talleyrand – Metternich
Alekszandr Kamenszkij – Niederhauser Emil: Nagy Katalin – Mária Terézia
Niederhauser Emil: Így élt Nagy Péter
Niederhauser Emil – Szvák Gyula: A Romanovok
Niederhauser Emil: Borogyino, 1812
Niederhauser Emil: Mária Terézia élete és kora
Niederhauser Emil: I. Péter
Tokody Gyula – Niederhauser Emil: Németország története

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Így élt… Móra · Európai Antológia Gondolat · Labirintus Helikon · Csaták Móra · Fekete-fehér Pannonica · Stúdium Könyvek Gondolat

Szerkesztései 3

Niederhauser Emil – Gunst Péter – Fodor Mihályné – Reszler Gábor (szerk.): Klió
Niederhauser Emil (szerk.): A dekabristák válogatott írásai
Perényi József – Niederhauser Emil – Sztoján Radev – Petra Ivanov – Petra Petrov (szerk.): Száz éve szabadult fel Bulgária az oszmán rabság alól

Fordításai 3

Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev: Amundsen
Trócsányi Zoltán (szerk.): Az orosz irodalom kincsesháza
Levonevszkij: A Zalomov-család

Antológiák 1

Gunst Péter (szerk.): A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig

Népszerű idézetek

Joxer>!

„- Melyik út vezet Moszkvába?
– Felség, ez a kérdés némiképp zavarba hoz. Az oroszok éppúgy, mint a franciák, azt mondják, hogy minden út Rómába vezet. Tetszés szerint juthat el az ember Moszkvába. XII. Károly például Poltaván keresztül menetelt.”
A második célzás még élesebb volt. Napóleon is jól tudta, hogy az I. Péter ellen támadó, addig legyőzhetetlennek hitt svéd királyt éppen Poltavánál érte a megsemmisítő vereség […].

42. oldal (Móra, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva · Oroszország
Joxer>!

Napóleon egy személyben volt a nagy francia forradalom szabadsága után a szabadságot letipró diktátor és a polgári forradalom eredményeinek beteljesítője. Véget vetett a forradalomnak, biztosította a gazdagok uralmát a szegények felett, amelyet a forradalom kérdésessé tett. De ugyanakkor biztosította az új, az ekkor a haladást képviselő polgári rendet a feudális uralom visszatérésével szemben. Egyszerre volt haladó és reakciós, forradalmár és ellenforradalmár. Ez a kettősség nyilvánult meg az országon kívüli tevékenységében is. A polgári rendet honosította meg sokhelyt, de erőszakkal, hódítás útján. Nemcsak a feudális uralkodók és arisztokraták ellenállását váltotta ki ezzel, hanem előbb vagy utóbb a népekét is. 1812. június 24-én, amikor – nyolc évvel császárrá koronázása után – megindította támadását Oroszország ellen, sokkal inkább már csak a polgári rend megtestesítője volt, mint a régi rendet megingató forradalomé. Ezt éppen az Oroszország elleni hadjárat esetében nagyon is figyelembe kell venni.

32. oldal (Móra, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Napóleon
Joxer>!

„- Tábornok, hány lakosa van Moszkvának?
– 300 000, felség.
– És háza?
– 100 000, felség.
– Temploma?
– Több, mint 40.
– Miért ilyen sok?
– A mi népünk igen gyakran jár templomba.
– Hogyan lehetséges ez?
– A mi népünk igen vallásos.
– Eh, manapság az emberek már nem vallásosak!
– Bocsánat, felség, ez nincs mindenütt így. Németországban és Itáliában talán már nem vallásosak az emberek, de Spanyolországban és Oroszországban még igen.”
A célzás talált: Napóleonnak 1808 óta, amióta bevonult Spanyolországban, egyre növekvő nehézségei voltak ott, seregeit az apró csatározásokban felőrölték. Az oroszországi hadjárat során is egymást érték a futárok Párizsból, akik újabb vészhíreket hoztak a spanyolországi bajokról.

40-41-42. oldal (Móra, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
1 hozzászólás
Joxer>!

[…] A többség azért nagyrészt Napóleon személyiségének a bűvöletében írt, még akkor is, ha élesen ellenezte egész tevékenységét, őt látta a központi, az egyetlen alaknak ebben a csatában is. Az ellenfél, Kutuzov, az oroszok – csak a háttér.

21. oldal (Móra, 1980)

Joxer>!

„Az oroszok megmérettek Itáliában, Poroszországban, Németországban; mindenütt igaz volt: nem tudjuk, mik lehetnek Oroszország mélyén, felfegyverezve éghajlatukkal, barbár voltukkal és fanatikus kétségbeesésükkel.”

35. oldal (Móra, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
Alvarando P>!

Még jóval a halála előtt értesült arról, hogy egy nyughatatlan Ágoston-rendi szerzetes, valami Luther nevű, egy messzi északi kisvárosban, Wittenbergben 1517. október 31-én 95 vitatételt szögezett ki a várostemplom falára.

31. oldal

Alvarando P>!

A család Európa közepén emelkedett a magasba, a német birodalomban, aztán rátelepedett Európa peremvidékeire Sziléziától Portugáliáig, innen ellenőrizte az európai történelem menetét, innen szólt bele nem is egyszer, minden nehézség, sőt olykor katasztrófa ellenére. Súlypontja, legalább virtuálisan, még mindig valahol a középen volt, a német birodalom táján.

102-103. oldal

Alvarando P>!

1492-ben az uralkodópár elfoglalta a mórok utolsó tartományát és annak fővárosát, Granadát. A félsziget területe felszabadult a mohamedánok uralma alól. Az öröm olyan nagy volt, hogy Izabella megadta a régóta kért engedélyt egy állítólag genovai származású hajósnak, Kolumbusz Kristófnak, hogy szereljen fel három hajót és induljon el nyugat felé India meghódítására. A derék uralkodónő nem értette egészen pontosan, hogyan is lehet az, hogy a Föld gömbölyű, és aki nyugat felé hajózik, ugyanoda jut el, mint aki kelet felé indult el.

27-28. oldal

kaporszakall>!

Péter megbízottai megtudták, hogy hol rejtőzködik, utána eredtek, és rábírták a hazatérésre. Péter kegyelmet ígért. Alekszej 1718 elején érkezett vissza Moszkvába. Néhány nappal később az egész udvar színe előtt bejelentette lemondását a trónöröklésről. De Péter azt követelte tőle, hogy részletesen számoljon be róla, kikkel tárgyalt, milyen összeköttetései voltak. Sorra tartóztatták le azokat, akik Alekszejt biztatták, és Péter halálára számítottak. Hamarosan megkezdődtek a kivégzések. Kiderült az is, hogy Alekszej nem vallott be mindent, így azt sem, hogy örült a Péter ellen kitört felkeléseknek, meg hogy valójában mégsem akart lemondani az utódlásról. Erre letartóztatták. Bevallotta: ha bármilyen felkelők felszólították volna, hogy álljon az élükre Péter ellen, megtette volna. 1718. június 25-én több mint száz világi és egyházi tisztségviselőből összeállított bíróság bűnösnek mondta ki Alekszejt, és halálra ítélte. Másnap délután meghalt, nem lehet pontosan tudni, milyen körülmények közt, de valószínűleg a kínvallatások következtében. Az egyik veszélyes gócot, amely kérdésessé tette Péter reformjait, sikerült megsemmisíteni. Erre szükség is volt, mert a reformok mindennél fontosabbak voltak.

110-111. oldal, A "felsők" ellenállása

Kapcsolódó szócikkek: 1718
1 hozzászólás
robertbardos P>!

A két hadsereg együttesen mintegy 120 000 mindenfajta ágyúgolyót lőtt ki, és 2 600 000 puskagolyót, tehát minden halottra 1-1,5 ágyúgolyó és 16-17 puskagolyó jutott.

187. oldal

2 hozzászólás