Nicole Jordan amerikai

A magány sivár hálótárs.

– Csukja be a száját, édesem – tette hozzá a gróf, amikor Arabella kővé dermedve bámult rá. – Túlságosan is csinos ahhoz, hogy csak tátogjon, mint a partra vetett hal.

Csak te magad győzheted le a félelmeidet.

A férfiak megérdemlik, hogy néha küzdeniük kelljen…, hogy valaki időről időre felrázza őket. Az nem járja, hogy azt higgyék mindig ők parancsolnak.

Ostobaság sebezhetővé tenni a szívedet, amikor egyszer már összetörték az álmaiddal együtt.

Már értem, amit a szenvedélyről meséltél, és azt is, miért válik óvatlanná egy nő, csakhogy megízlelje.

Milyen ostobák tudunk lenni, mi nők; hagyjuk, hogy szép szóval elkábítsanak, vagy hogy egy jóképű férfi elcsavarja a fejünket.

A szenvedély hamar kihunyhat, és akkor mi marad?

– Én nem vagyok olyan, mint a szokásos hódításai.
– Így igaz. Magán több a tövis, mint a rózsa.

4. fejezet

Nincs rosszabb dolog egy szerelem nélküli házasságnál. Talán csak egy olyan házasság, ahol a szerelem egyoldalú.