Nicolas Vanier francia

Gyerekkoromban a nagyapám elmondott valamit, ami azután egész életemre elkísért. Akarod tudni te is?
– Igen!
– Azt mondta: „Olvass, mindig olvass, és rátalálsz egy titokra.”
– Miféle titokra?
– Az egyetlen igazi titokra, arra, melyet mindenki, kicsi vagy nagy, magában hordoz.
– Nekem is van olyanom?
– Igen, biztosan. Nem baj, ha nem tudod, mi az, egy nap majd rájössz.
[…]
…ez a titok átformálja azt, ahogy a világot látod, és valójában akkor fedezed fel, amikor elkezdesz odafigyelni arra, ami körülvesz. Az olvasó egy regényben vagy értekezésben találhat rá erre, egy csavargó egy útkanyarulatban.

194-195. oldal

Amíg élek, nem lesz itt kerítés, sem fal! Egy erdőt nem lehet bezárni, mint egy börtöntölteléket.

83. oldal

A poszátát az erdő őrszemének nevezik. Ő adja le a jelet, ha veszély közelít. Ha hallgat, az azt jelenti, hogy már itt az ellenség.

92. oldal

…a legerősebb érzelmek sem fordítják ki sarkaiból a világot, beérik annyival, hogy összetörik az ember szívét.

149. oldal

Ahogy teltek a napok, egyre jobban megismerte a kis énekesmadarakat, a hangában rejtőző poszátákat, kenderikéket, füzikéket, észrevette a a bíbic fészkét, melyet úgy szerettek a rókák, meg tudta különböztetni a lile dallamos énekét, a vércse éles kiáltását és a gém rekedt károgását. A gémek különösen lenyűgözték arisztokratikus megjelenésükkel. Ott volt a lángoló piros szemű vöcsök és a csér, amely az első hideg beálltával Afrikába indul, és a Totoche állítása szerint tavasszal a folyók szélén fészkel, a vízililiomok levelén vagy az egyéb vízinövények ölelésében.

89-90. oldal

Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
– Nem tudom. Szeretem az erdőt, az állatokat. A tavakat és a halakat is. Szeretnék a természetben maradni.
– Vadőrként?
– Nem. Embereket nem szeretnék kergetni…
– Akkor inkább vadorzó lennél?

221. oldal

– Ki beteg, Sébastien?
– Azt nem mondhatom meg. Különben megölöd!
– Nem ölök meg senkit, ez nevetséges! Nem öljük meg az embereket azért, mert betegek! Meggyógyítjuk őket.
– Nem ember.
– Akkor mi?
Sébastien kétségbeesetten az orvos szemébe nézett, és félénk, remegő, ám határozott hangon mondta:
– Belle…

192. oldal

Mind azt vetették a szemére, hogy városi gyerek, mintha ő tehetne róla. Egy előre meghatározott helyről kellene származni ahhoz, hogy az embernek értéke legyen?

70. oldal

– Nem kutya! Kutyalány! Belle!
– Igen, tudom, de általánosságban akkor is kutya.
– Akkor általánosságban Lina férfi?
Guillaume elnevette magát, jókedvre derítette a férfi Angelina képe, öltönyben, bajusszal…

198. oldal

Peternek igaza volt. Nem az a lényeg, ki német, ki francia, ki ellenálló, ki katona, és milyen háborút vív. Egyedül a lelkiismeret kérdése számít.

234. oldal