Niccolò Ammaniti olasz
1966. szeptember 25. (Róma) –
| Nem | Férfi |
|---|---|
| @pages |
Képek 2
Könyvei 23
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár
Népszerű alkotóértékelések
Niccolò Ammaniti
Két elolvasott könyve után nyugodt szívvel sorolhatom a kedvenc szerzőim közé. Ez a fickó nagyon tud hangulatot teremteni. Nyomasztó, igazságtalan, sokszor undorító – de a szociális periférián élő hőseinek az élete is ilyen. Bővebben, ha az összes megjelent művét letudtam.
Módosítás, miután minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.
Ez a fickó zseniális. Menthetetlenül beírta magát a kedvenceim közé. Sok közös vonást lehet felfedezni a regényeiben – mindegyik gyerekek, tinédzserek életéről szól, gyakran felfedezhező az erőszakos, durva apa figurája, és a tragikus sorsszerűség, amikor a szereplők csak rohannak egy előre meghatározott végzet felé, és az olvasó kimerülten, összetörten, érzelmileg felkavarodva áll kezében a befejezett könyvvel.
Olyan szereplőket alkot, akiket nem lehet elfelejteni. Szerintem évek múlva is emlékeznék az összes főszereplő nevére, és a történet vázára, akkor is, ha nem olvasnám újra őket.
Én megtaláltam a könyveiben azt, amit egy jó könyvtől várok: hogy kavarjon fel! Mozgasson meg bennem valamit! Keltsen érzelmeket, akár undort, tiltakozást, együttérzést, fájdalmat, mindegy. Ammaniti az érzelmek egészen széles skáláját képes kifacsarni olvasójából egyetlen regény alatt.
Ez tényleg szerelem.
Hála az égnek, hogy tudok olaszul, most jöhetnek a magyarl még ki nem adott írásai. Utolsó betűig.
Niccolò Ammaniti
Minden könyve, amit eddig olvastam, jó. Roppant szuggesztív módon ír, lélekre hatóak a történetei, napokig a hatása alatt marad az ember.
Niccolò Ammaniti
„A félelem arcai a gyermekek világában…”
Ezt írta a tartalomjegyzék az egyik könyve hátoldalán és az író munkásságát nem is lehetne teljesebben jellemezni. A regényeiben valóban a gyermeki félelmek kerülnek középpontba. Olyan élethelyzetekbe dobja a főszereplő kisfiút, amik a felnőttek világában is bárkit iszonyattal és kétségbeeséssel töltetének el.
A könnyed, egyszerű, szókimondó megfogalmazás magával ragadó, és lassan, egyre nagyobb hullámokkal sodor a könnyed, egyszerű játéktól és csínyektől a gyomor összeszorító kétségbeesés felé. Minden könyvénél voltak percek, mikor szívem szerint felpattantattam volna, hogy segítsek… mikor átvettem volna a kisfiú szörnyű terhét, mert féltettem attól, hogy összeroppan ez az ártatlan gyerek, hogy nem fogja bírni, és nem is kellene neki. Egy gyereknek egyáltalán nem szabadna azzal találkozni, amivel Ammaniti főszereplői szembesültek.
Az író megvett magának, nem tudok betelni a könyveivel, eddig mind újraolvasós polcra került, és nagyon lelkesen várom, hogy olvashassak még tőle.
Népszerű idézetek
Miért kell iskolába járnom? Miért így működik a világ? Megszületsz, iskolába jársz, dolgozol és meghalsz. Ki döntöttel el, hogy ez a világ rendje? Nem lehetne másképp élni?
38. oldal
Barátságról csak akkor beszélhetünk, ha a felek egyenlők. Ő tűzbe ment volna értük, de a másik kettő nem tette volna meg ugyanezt. És kihasználták a jóságát, és hogy nem tud nemet mondani.
56. oldal
Mama sosem ült közénk az asztalhoz.
Kiszolgált minket, és állva evett. Keveset beszélt, és mindig talpon volt. Egy percre sem ült le. Főzött. Mosott. Vasalt. Csak alvás közben nem állt. Rühellte a tévét. Amikor fáradt volt, ledőlt az ágyra, és már aludt is, mint akit fejbe vertek.
Akkoriban mama harminchárom éves volt. És szép. Hátközépig érő, hosszú, fekete haját kibontva hordta. Nagy, sötét mandulaszemek, széles száj, erős és fehér fogak, hegyes áll. Mint egy arab nő. Magas volt, formás, nagy mell, vékony derék, széles csípő és olyan fenék, hogy az embernek kedve támadt megfogni.
Amikor a lucignanói piacra mentünk, láttam, hogy a férfiak majd felfalják a szemükkel. Láttam, ahogy a zöldséges a könyökével oldalba böki a mellette lévő árust, aztán mindketten anyám fenekét nézik, majd az égre emelik tekintetüket. Én szorítottam a kezét, vagy a szoknyájába kapaszkodtam.
Az enyém, hagyjátok békén, ordítottam volna legszívesebben.
– Teresa, bűnös gondolatokat ébresztesz – mondta neki mindig Severino, a lajtos kocsi sofőrje.
Mama nem törődött velük. Észre sem vette őket. Sóvár pillantásaik leperegtek róla. Teljesen hidegen hagyták a ruhája kivágását vizslató tekintetek.
Nem ismerte a kacérságot.
72-73. oldal Európa Könyvkiadó 2008
Sok embert ért már a kínos felismerés, hogy a boldogító igen kimondása után a férfi/nő, akit sziporkázó és gyors felfogású valakinek ismert meg, igazából egy menthetetlen seggfej. És akkor mi a teendő? Egy újsütetű felmérés szerint az esetek harminchat százalékában felhívod az ügyvéded, és elválsz. Rita Baldi a másik hatvannégy százalékhoz tartozott. Idővel beletörődött a helyzetébe, de még most is gyakran megdöbbent a férje hülyeségein.
Tizenkét éves korára Pietro rájött, hogy nem érdemes túl sok időt vesztegetnie a dolgok miértjének megfejtésére. Csak ront vele a helyzeten. A vaddisznók nem kérdezik, miért ég az erdő, és a fácánok sem kérdezik, miért lőnek a vadászok.
Menekülnek és kész.
87. oldal
