!

Ngaio Marsh új-zélandi

1895. április 23. (Christchurch, Új-Zéland) – 1982. február 18. (Christchurch, Új-Zéland)

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Teljes névDame Edith Ngaio Marsh
Nem

Könyvei 15

Ngaio Marsh: Fény kialszik!
Ngaio Marsh: Aki másnak vermet ás
Ngaio Marsh: Artists in Crime
Ngaio Marsh: Death in a White Tie
Ngaio Marsh: A Man Lay Dead
Ngaio Marsh: Célfotó
Ngaio Marsh: Tied Up in Tinsel
Ngaio Marsh: Der Tod auf dem Fluß
Ngaio Marsh: Off With His Head
Ngaio Marsh: Grave Mistake

Kapcsolódó sorozatok: Roderick Alleyn angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Albatrosz könyvek Magvető · Fekete Könyvek Európa · Rakéta Regényújság

Antológiák 1

Murder Under the Christmas Tree

Róla szóló könyvek 1

Susan Rowland: From Agatha Christie to Ruth Rendell

Népszerű idézetek

Dénes_Gabriella>!

– A kertész trágyát hord össze a fészerben, a mostohafiú meg odakinn hetet-havat – mondta Alleyn, és elmesélte a történteket.

Dénes_Gabriella>!

Eszébe ötlött, hogy milyen igaza volt Ibsennek és Dickensnek – akik semmi másban nem hasonlítottak egymásra –, hogy az emberi tragédiákat viharral, hóval, köddel, tűzzel festették alá. Shakespeare is, gondolta. Esztétikai élvezettől fosztjuk meg magunkat, amikor lemondunk a szimbolizmus előnyeiről.

Dénes_Gabriella>!

– Fél egy múlt tíz perccel – jegyezte meg Fox ábrándos vágyakozással –, és ott van egy csinos kis vendéglő.
– Ott bizony. Mondja csak, mit forgat a fejében?
– Főleg egy omlettet, sajtos és heringes szendvicseket meg egy korsó sört.

Dénes_Gabriella>!

– Ide én aranynyilamat – énekelték az Upper Quintern-i hölgyek.

(első mondat)

Macsfecs>!

És Gaston? Visszahúzódott baljós dulwichi házába, és méltatlankodó leveleket írt azoknak a lapoknak, amelyeknek kritikusai a párbajjelenetben használt fegyvereket kardként vagy claymore-ként emlegették, nem pedig claidheamh-morokként.

170-171. oldal, 5. fejezet - Ötödik próbahét - IV. (Európa, 1990)

chamichaze>!

Alleyn mindig is úgy érezte, van valami közös azokban a férfiakban, akiket a viktoriánus időkben szoknya vadászoknak hívtak – a szexuális gőg burkolt vagy nyílt megnyilvánulása, ami néha, bár nem mindig, arra ösztökéli a természettől kevésbé megáldott ismerőseiket, hogy maguk sem tudva miért, de bele akarjanak rúgni.

Rutin 175. oldal