Németh István magyar vajdasági magyar

Néha azt gondolom, hogy minden felnőtt szeme üvegből van. Mert csak mennek, rohannak az utcán, de nem látnak semmit. Az emberek szeme a nagy sietségtől dülled ki, mondtam egyszer Bandinak, de ő nem akarta elhinni. Azt állította, hogy a pénzzavartól. Mi az, hogy pénzzavar? A pénz nem zavar senkit.

16. oldal, Mi van a mama szemében? (Forum, 2012)

Kapaszkodnál az elsüllyedt múltba, mert teljesebbnek, igazabbnak tűnik a széthulló jelennél. Zavarodnál csak a kétségbeesésed nagyobb.

Múltad világa

Az „acélozott vasba” öntött obeliszk már rég nem magasodott a mauthauseni vörös gránitból készült talapzatán. Lebontották. Vagy inkább ledöntötték. Ahogy illik elbánni az „ellenség” emlékműveivel ezen a tájon. Mert a „hősi emlékmű”, a negyvennyolcas magyar szabadságharc utolsó győztes csatájának büszke emlékeztetője ezerkilencszáztizenkilenc után nem hirdethette tovább azt az eszmét, amely létrehozta.

Acélozott vasba öntött hit

Gergő bácsi a némafilmeket úgy „hangosította”, hogy a vászon mögé ültetett egy Micskó József nevű illetőt, aki, ha a filmen ágyúzni kezdtek, bele-belevágott a nagydobba. A nézőközönség körében a hatás valószínűleg nem maradt el

VÉGES-VÉGIG A NAGYUTCÁN

Kishegyesen vagy hatvan évvel ezelőtt „kávégyár” is működött, s a pörkölt „kávét” (árpát, fügét) eredeti hegyesi bádogdobozban hozták forgalomba: eleinte Orient, később Szultán
néven árusították, ezt az utóbbit a hegyesiek Sótlanra körösztölték, valószínűleg „kiváló” minősége miatt.

VÉGES-VÉGIG A NAGYUTCÁN

– Mi van az új fiúval? – kérdezte a mama, amikor hazaértem az iskolából.
– Semmi. Nincs semmi szaga.
– Tán eltűnt?
– Nem tűnt el, mindennap jár az iskolába, de nincs szaga.
– Miket beszélsz már megint. Milyen szaga legyen? – nézett rám a mama.
– Jó szaga. Roli hajának is jó szaga van. Tibi hajának is és mindenkinek, amikor birkózunk. Józsika hajának nincs szaga. Mert az otthonban nem szagos szappannal mosakodnak.

26. oldal, Mi van az új fiúval? (Forum, 2012)

Különösen akkor restelkedtem miatta, amikor kislányok keveredtek közénk, mert hát egy serdülő hét-nyolc éves legényke tekintélyét a lányok szemében igen-igen lerontja egy ilyen csúf nagy szánkó.

76. oldal, Téli rege (Forum, 2012)

A falu kakasai nem sokat törődnek vele, kórusban kukorékolnak. Valaminek nagyon örülhetnek. Egy dombról, patakzó napfényben, hallgatni ezt a megrészegült kakaskukorékolást. S hogy tudnak vigyázni arra, hogy ne egyszerre, hanem egyenként, egymás után szóljanak! De egymást tüzelve, lelkesítve.

Séta a falumban

Pedig lágy pásztor mellett gyapjút szarik a farkas.

Holt temető

Ott még valóban minden kapható volt. Gépolaj és krumplicukor, Kalodont fogpaszta és csalánzsák, glicerin és fekete cérna, rizs és cipőfűző, grafit és narancs, üvegpapír és szardínia, pergamen és mazsola, szidol és villanyelem, súrolókefe és tinktúra, dió és mosószóda, élesztő és citrom, keksz és cipőkrém, jutafonál és eszencia, vasalónyél és lóvakaró, csontolaj és keményítő, kénlap és metszőolló, zsanérok és pántok, lakat, kutyalánc, víziméter, karika, saroglyalánc, furdancs, lécszeg, géptű, szegletvas, prominclicukor, hamutartó, szappan, kávé, kékkő, gumicső, cinfazék, csokoládé, patkószeg, mángoltvas, mák, meszelő, mandula, szappangyökér, légyfogó, karbidégő, bicikliolaj, félgömbölyű vas, kékítő, zseblámpa, kreolin és még oldalakon lehetne sorolni, mi minden. A Halász néni boltjában szinte minden kapható volt, amit a két háború között a faluban el lehetett adni.
Erről hiteles adataim vannak. Halász néni számlakönyve, ahonnan a fenti árucikkeket is kimásoltam.

KÉKKŐ LOVAKNAK Egy boltos naplója