!

Németh Gábor magyar

1956. november 23. (Budapest) –

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 22 film

KatalógusnévNémeth Gábor
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 12

Németh Gábor: Egy mormota nyara
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Németh Gábor: Ez nem munka
Németh Gábor: A tejszínről
Németh Gábor – Szilasi László: Kész regény
Németh Gábor – Sebők Zoltán: A mémek titokzatos élete
Németh Gábor: A huron tó
Németh Gábor: A semmi könyvéből
Németh Gábor: Eleven hal
Németh Gábor: Elnézhető látkép

Kapcsolódó kiadói sorozatok: JAK-füzetek

Szerkesztései 2

Györe Balázs – Kukorelly Endre – Márton László – Németh Gábor (szerk.): A ’84-es kijárat
Csordás István – Németh Gábor (szerk.): Nömös tassi nevezetességek

Antológiák 39

Péczely Dóra – Szeder Kata – Tasnádi István – Valuska László (szerk.): Budapest Nagyregény
Rossz versek és 14 el nem beszélt történet
Péczely Dóra (szerk.): Szevasz
Tíz igaz történet 2.
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2020–2021
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2018
Keresztury Tibor (szerk.): A szabadság színes ceruzái
Nagy Gabriella – Jánossy Lajos (szerk.): Mátyás-ponyva
Oroszlán Éva (szerk.): Hogy írunk mi?

Róla szóló könyvek 1

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Népszerű idézetek

Kuszma>!

Ki volt sírva a szeme. De az arca annyira közömbös volt, mintha valaki más sírta volna ki neki.

62. oldal, Aritmetika

n P>!

A fájdalom tanít meg az emberek között fennálló, megszüntethetetlen távolságra. Kimondom, hogy fáj, elhiszik, és elképzelt fájdalmamat a saját korábban érzett fájdalmaik emlékével hasonlítják össze, ezen az alapon próbálják csillapítani. Ezt hívják együttérzésnek, holott ha valamihez nem, egykori érzéseik emlékével éppen az én érzéseimhez nem lehet lejutni. El lehet vele jutni a szeretetig, el a tevékeny segítségig, mindenféle problémák megoldásáig, csak hozzám nem, ahhoz nem, amit én érzek. Amit éreznek, nem együttérzés tehát, hanem szánalom, sajnálat, szeretet, felelősségérzet, kötelességtudatból fakadó segíteni akarás, hívhatom, ahogy akarom, a lényegen nem változtat, az érzés magányos marad, arról, hogy mennyire fáj, nem alkothat fogalmat rajtam kívül senki.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · sajnálat · szánalom
7 hozzászólás
Csabi >!

1989, a Kígyó éve. Már a szabadságé, vagy még a rabságé ? Nem nagyon tudom összerakni. A Hősök terére például nem mentem már el. Valahol a Balatonon voltam, arra fogtam rá. Rosszkedvem volt az egésztől, fogalmam nincs, miért. Tévén néztem végig az újratemetést. Nem éreztem megrendülést. Nem éreztem, amit éreznem kellett volna. Hamis volt Orbán Viktor fehér inge, kiszámított az indulata. Végül Mensáros hangjára hagyatkoztam. Eszembe jutott, ahogy egy őszi estén, hetvennyolcban, a szanatóriumi szobájában elmeséli a letartóztatását követő éjszakát. Beültették valami lépcső alá dugott kis fülkébe, fölkapcsoltak egy asztali lámpát, és elé lökték az összes feljelentést, amit róla írtak. Tessék, Mensáros elvtárs, olvasgassa.
Tizenöt évvel később megtudom, hogy Orbán Viktor a beszéd előtt pár nappal fölment Ember Judithoz, aki akkoriban filmet forgatott a fiatal demokratákról, fölment megnézni a musztert. Hogyhogy kíváncsi vagy, Viktor, eddig nem érdekelt az egész. Meg akarom nézni, mekkora legyen a borostám, válaszolta a leendő szónok. Tudod, Viktor, mondta erre Ember Judit, nem szeretnék ebben az országban élni, amikor majd te leszel a miniszterelnök.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1989 · Ember Judit · Hősök tere · Orbán Viktor
1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

az óvodában, „egy verőfényes tavaszi napon” az összes gyerek kint játszott a teraszos kertben, kivéve téged, hiába hívtak, nem mozdultál, oda se fordítottad a fejed, kérdezték, van-e valami baj, fáj valamid, rosszul vagy-e, bántott-e valaki, de te nem válaszoltál, ott ültél egész délután az első emeleti ablakban, míg érted nem jöttünk, és csak nekünk voltál hajlandó válaszolni a kérdésre, miért töltötted egyedül az egész napot

„ha figyelek, minden megtörténik”

ezt mondtad, aztán […]

apuka, mondta az óvónő, amíg öltöztél, szerintem meg kéne mutatni orvosnak, lehet, hogy holnapra megbetegszik

„megmutatni orvosnak”

úgy mondta, mintha egy kutyáról beszélne, válaszolni akartam valami durvát, de anyád megszorította a kezem

21-22. oldal

olvasóbarát>!

„Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek. A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket. A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában. S ez a legszörnyűbb dolog a világon…”
így oscar wilde

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oscar Wilde
Kalmár_Melinda P>!

gyönyörű volt, a teste homokóra, mérte az elmúlt időt

9. oldal (a huron tó)

gesztenye63>!

Ha meghal valakid, először azonnal rémülten magadra gondolsz, veled mi lesz, ez az első, és csak aztán jön a mi volt vele. Hogy ki volt, aki nincs, az érteti meg, mi lesz veled nélküle. Furcsa munka, hideg és szívszorító gyakorlatok. Megérteni, hogy mihez kezdjél magaddal, amikor ő már befejezte.

115. oldal, A méltóságról, avagy valami fehérben

14 hozzászólás
Kuszma>!

A megtisztuláshoz magánutak vezetnek, ha egyáltalán. Csak ennyiben maradhat egy színházi előadás katartikus. Ám persze ehhez hozzá kell tenni, hogy ezáltal eredeti fogalmaink szigorú értelmében csak illegitim katarzisokhoz juthatunk, mert a katarzis nem kódolható be biztonsággal az előadás folyamatába. A létrehozók, és itt most szándékosan nem volnék ennél pontosabb, nem tehetvén mást, csapdákat állíthatnak a transzcendenciának, feltételezve bizonyos mechanizmusokat. Ám a néző az úr, azt tesz, amit akar; lehet, hogy majd a szünetben, a kissé száraz tormakrémes molnárkától támad katarzisa, mert hirtelen újraél egy harmincéves pillanatot, amikor a nagynénje, akibe halálosan szerelmes volt, elvitte az Operába. Mondjuk.

84. oldal, A katarzisról, avagy meddig él a légy a színházban

5 hozzászólás
Kuszma>!

Úgy lélegeztem, azzal a hevességgel, mint akit víz alá készülnek nyomni, vagy mint aki kövekkel megrakott hátizsákot cipel valami fölösleges magaslatra, hogy aztán a zsák száját kioldva alázúdítsa terhét – mint ki alig várja, hogy végre elájulhasson, vagy mintha a teremtő életfogytig hasonlatokra kárhoztatott volna.

194. oldal, Hasonlatok