!

Nemeskürty István magyar

1925. május 14. (Budapest) – 2015. október 8.

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 7 film

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 59

Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért
Nemeskürty István: Mi, magyarok
Nemeskürty István: Önfia vágta sebét
Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság”
Nemeskürty István: Kis magyar művelődéstörténet
Nemeskürty István: Parázs a hamu alatt
Nemeskürty István: Krónika Dózsa György tetteiről
Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket I-II.
Nemeskürty István: Búcsúpillantás
Nemeskürty István: Édes Erdély

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Zsebkönyvtár Magvető · Nemzeti Könyvtár · Szemtől szemben Gondolat · Nemzet és emlékezet Magvető · Filmbarátok kiskönyvtára · Nagy magyar írók Gondolat · Szent István könyvek Szent István Társulat · Minerva zsebkönyvek Minerva · Filmművészeti könyvtár · Új kincsestár Szenci Molnár Társaság

Szerkesztései 3

Nemeskürty István (szerk.): Az édes élet I-II.
Nemeskürty István (szerk.): Magyar biblia-fordítások
Nemeskürty István (szerk.): A film ma

Fordításai 17

Italo Calvino: A Hold-leányok
Goffredo Parise: A szép pap
Heinrich Böll: Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai
Borbás Mária (szerk.): Élhetetlen szerelmesek
Luigi Pirandello: A kitaszított
Luigi Pirandello: Mattia Pascal két élete / Elbeszélések
Italo Calvino: Végül arra száll egy holló
Italo Calvino: A pókfészkek ösvénye
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1972
Luigi Pirandello: A kitaszított / Elbeszélések

Antológiák 3

Illés Endre – Kardos György (szerk.): Magyar krónika
Szabó György (szerk.): Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum 1957–1982
Török László – Molnár Gusztáv (szerk.): Látvány és valóság

Róla szóló könyvek 1

Halász Zsuzsa: Hazateremtő kereszténység

Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Nincsen felsőbb- és nincsen alsóbbrendű nép. Emberek vannak, és a viselkedésüket meghatározó körülmények.

104. oldal (Magvető, 1982)

Ezüst P>!

Szégyen, hallgassunk hát róla ősi nemzeti szokás szerint.

11. oldal (Magvető, 1982)

Ezüst P>!

Ezek az emberek megfagytak és elvéreztek és meghaltak és megsebesültek és szenvedtek és megőrültek és hóvakságot kaptak és éhen haltak, és kihunyó tudatuk utolsó értelmes fellobbanásával hazagondoltak, igen, a hazájukra, amiről tudták, bizonyosan tudták, hogy nem a Donnál kell megvédeni: de ha már egyszer mégis ott kellett meghalniok, és sok vad s madár gyomra lett koporsója feláldozott testüknek, akkor legalább egy könnyet ejtsünk értük.

102. oldal (Magvető, 1982)

1 hozzászólás
Ezüst P>!

Sok volt a továbbszolgálók között a nemzetiszocializmus híve, sokan jelentkeztek munkaszolgálatosok kereteihez; az a típus ez, aki a békeévekben semmire se vitte, s most a hadsereg számszerű bővítése jó alkalom a fix állás, fix fizetés megszerzésére, „egzisztencia” megteremtésére, a kispolgárságból a középosztályba való felkapaszkodásra. Nem kell döntenie, gondolkozik helyette a kincstár és a felettes parancsnoka.

38–39. oldal (Magvető, 1982)

Sli P>!

Nyugodtan engedte fiát könyvei közé, hiszen a felforgatás szelleme kívül rekedt ebből a papi könyvespolcokról kimustrált gyűjteményből. Legalábbis így vélte. „Nem tudta, hogy egy görög vagy római filozófus olvasása közben modernebb, haladóbb eszméket ismerhetünk meg, mint száz francia bölcselőéből. Minden azon múlik: tud-e valaki olvasni; és Giacomo értett a szóból” – írja találóan Valentino Piccoli.

88. oldal, Nemeskürty István: Leopardi (Magvető, 1958) · Nemeskürty István

Kapcsolódó szócikkek: eszme · filozófus · francia · Giacomo Leopardi · görög · könyv · olvasás · rómaiak
Bla I>!

…tehát egy szomszédos állam, kihasználva Magyarország katonai és politikai gyengeségét, megosztottságát, a szó egyszerű és hagyományos értelmében legyőzte, katonailag megverte Magyarországot, elfoglalta a fővárost, és az erő és birtokonbelüliség tudatában a győztes nagyhatalmak támogatásával megszerezte magának a tőle nyugatra eső magyar területeket, íly módon bővítette ki államának területét.

18. oldal

Nemeskürty István: Édes Erdély Erdélyi krónika 1916–1967

>!

Türelmes gonddal próbálgatjuk összerakosgatni a középkori magyar költészet széttörött edényének színes cserépdarabjaiból az elpusztult magyar szerelmi lírát; néha kínzó gyanúnk támad: hátha nem is létezett; és akkor, látszólag a semmiből, felbukkan ez az ifjú költő és megteremti a magyar világi költészetet, olyan fát ültetve a vérrel öntözött tizenhatodik századi földbe, melynek ágai és hajtásai napjainkig nyúlnak.

10. oldal

>!

Anna óvatossága; a különélés; a Liptóújvár és Pozsony vagy Vitenc-Jókő-vára közötti levélváltások – a küldöncök által hozott-vitt levelek könnyen kerülhettek avatatlan kezekbe! – Annában az a tudat, hogy ő idősebb; vallásos meggondolásai; hírnevének féltése; nagylányának bizonyára sok mindent észrevevő kutató pillantásai; Bálintban a könnyebb kalandok miatti bűntudat és lelkifurdalás; a társaságkedvelő Annának nyilván már kapcsolatuk leplezése miatt is erőltetett társasélete, ismerőseinek, baráti körének hódolata – ne feledjük: Anna sógora a bécsi haditanács tagja volt! – s e társasélet miatt Bálint kínzó féltékenysége: mindez feszültté, izgatottá tette szerelmüket. De éppen ez a feszültség tette próbára a költő tehetségét, hiszen viharos szerelmüket az általuk addig ismert német nyelvű, olasz nyelvű, újlatin költészet közhelyei már semmiképpen sem fejezhették ki. Ennek a tombolón nyugtalan, hol parázsló, hol lánggal égő szerelemnek legszebb két darabja a talán 1579 tavaszán keletkezett páros vers: Nő az én gyötrelmem… és Nő az én örömem…

Nő az én gyötrelmem az én szerelmemrűl
    való gondolkodtomban,
Reméntelen vagyok, immár csak kévánok
    jutni hamar halálban,
Hogy halálom által vég szakadhasson már
    enyi sok nyavalyámban.

20. oldal

>!

Balassi János tehát még ahhoz a nemzedékhez tartozott, mely még nem tekintette véglegesnek a török hódoltságot és a Habsburg-dinasztiára támaszkodva, minden erejével harcolt a török ellen.
Ezek a családi körülmények magyarázzák Balassi magánéleti viszontagságait. Olyan világba született, úgy nevelkedett, amelyben az a viselkedés, amiért Bálintot a nyolcvanas években annyi sérelem és üldöztetés érte – természetes volt. Balassi Bálint a tizenhatodik század közepének magyar oligarchájaként élt és viselkedett egy megváltozott társadalomban.

32. oldal

vilmos>!

Mi mindent az államtól várunk. Alig van tevékenység állami szubvenció nélkül, nincs tudományos fejlődés állami szervezés nélkül, egyleteink túlnyomó része állami támogatásból él és alig van tevékenység, amelyben az állam ne igyekeznék gyámkodni. Ha nem teszünk ellene, a társadalom teljes elsorvadásához vezet. (Teleki Pál: Merjünk magyarok lenni)

Nemeskürty István: Mi, magyarok Történelmünk ezerszáz éve