Nemes László magyar

„A találkozás a válás kezdete” – mondja a japán közmondás.

Mitől ilyen izgalmasak a japán tájképek? Ritmus és mozgás van bennük. A legnyugodtabb kép is csupa földrengés, csupa tájfun, csupa tengeri vihar, csupa örök-lét és csupa elmúlás…

„Sayonara!” – kiabálnak a partról. Különös, hogy ez a japán kifejezés nem azt jelenti, hogy „viszontlátásra”, hanem azt, hogy „így kell történnie”.

Tokió lakóinak többsége csak japán nyelven beszél. Angol nyelvű feliratok csak a belvárosban vannak. Mellékesen: utcanevek nincsenek… Hajónk tizenhét nap múlva visszaindul. Aki addig nem talál vissza a hajóra, az itt marad.

Tisztesség. Udvariasság. Mosoly. Szelídség. Tisztaság. Mély meghajlások. „Igen.” „Természetesen.” „Azonnal.” „Köszönjük.„
És mégis valami nyugtalanító, természetellenes van mindenben.

Igen ám, csakhogy a művelt férfiak többsége továbbra is lenézte a hazai nyelvet, és arra volt büszke, hogy továbbra is kínaiul írják a tudományos munkákat, hivatalos iratokat. De a császári udvarban élő nők, akiknek nem volt olyan nagy műveltségük, hogy kínaiul kifogástalanul írjanak, csak japánul tudták kellően kifejezni magukat. Ennek következtében az a mulatságos helyzet támadt, hogy amíg a korszak férfiai dagályos, rossz kínai nyelven írtak, a „műveletlen” asszonyok színes, érdekes, jó japán nyelven megteremtették Japán első nagy prózairodalmát.

És a napokban beszéltünk egyik kiváló írónőjükkel, aki elmondta, hogy nem tudja kéziratait legépeltetni, mert kétezer-háromezer írásjegy kevés ahhoz, hogy egy regényíró árnyaltan kifejezhesse magát…

Soha nem unatkozott. Megvetette azokat, akik a rövid lét pótolhatatlanul folyó kincsével, az idővel nem tudnak mit kezdeni. Munka, könyv, tanulás, szórakozás, szerelem, jóízű beszélgetés – és nem utolsósorban az egyedüllét öröme, szembenézés önmagunkkal, saját gondolataink megformálása: erre használható minden pillanat.

128. oldal

És amikor úgy éreztük, hogy ennél szebb és kellemesebb nem lehetne, akkor egyszerre halk, csodálatos zene hangzott fel. „Figyelj csak….ez….” Igen. Mikrolemezről vagy magnószalagról: Beethoven kilencedik szimfóniája…

Egy Donald kacsa mulatságos, két Miki egér még elmegy valahogy… de ekkora tömegben… és a rengeteg colt, kis géppuska, a vidám és pedagógiailag hasznos kézigránát-játék és kis kézbilincsek között…

105. oldal