Nemere István magyar

Nemere István (Pécs, 1944-) író, műfordító. Rendkívül termékeny szerző, 2018-ig már több mint 700 könyve jelent meg magyar nyelven, amely szám magyar rekordnak számít. Műveinek eladási példányszámai eléri a tizenegymilliót. Nekem is van belőle vagy 50-60 darab. Főleg sci-fi könyvei és paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de több más műfajban is publikál, én a Rejtélyes elődöket olvasva váltam hívévé. A számosság alapján kicsit úgy érzem anyagi célok, érdekek is vezérelhetik. Számos nyelven adták ki műveit, köztük perzsául és eszperantóul is – ami azok belső értékeinek elismerését is jelenti. Az 1990-es években kétszer egymás után megválasztották a Nemzetközi PEN Club eszperantó csoportja elnökének, aminek alapján a Svéd Akadémiánál javaslatot tehet valakinek irodalmi Nobel-díjra való jelölésére. Csodálkozom rajta, hogy PEN Clubtagsága ellenére a Magyar Írószövetségbe nem vették fel – vajon a magyar szövetség magasabb minőséget képvisel? Bevallása szerint munkamániás, megrögzött optimista és a politikát kerülő ember. Ezt elhiszem. Többszöri találkozásunkkor – alapvetően a dedikálások alkalmával –, eszmét cseréltünk az idegen civilizációk földi, ill. égi nyomairól. Meggyőződése, hogy vannak bizonyítékok.

Szimpatikus ember.
Ám volt már könyve amit majdnem kidobtam az ablakon.
Vannak jó megmozdulásai, DE a túl sok könyv a minőség rovására megy.

Most olvastam a szerző időrendben nyolcadik regényét (82-es megjelenés, anno valahogy kimaradt), a korábbi hét között jól megírt krimik és sci-fik vannak (a Neutron-akció az egyik legjobb válságregény), és kultikus ifjúsági regények, amelyekből később sorozatok lettek. És látom a szerző honlapját, jelenleg 722 könyvnél tart, úgyhogy néhány szót írnék az olvasókat ért veszteségről.

Nemere szerint – és miért ne hinnénk el neki – néhány évtized alatt simán meg tud írni félezer könyvet egyformán jó színvonalon. Csak az a baj, hogy a mennyiségi munka mindig minőségi hátrányokkal jár. Több hiba jelenik meg, óhatatlan az önismétlés, és nagyon nagy baj, hogy az írói fejlődés – ami a szinten tartás szükséges feltétele – kronológiája összezavarodik, a logikai és tartalmi (fizikai) elemek összekeverednek. És itt van a pszicho-fizika is: a sok (700+) inger nem egyszerűen csak több ingerületet jelent (az olvasónak), az érzet-hez számít a környezet is. (Magyarul: más hatása van 5 kötet után a 6-odiknak, mint 55 után az 56-odiknak, hiába ugyanaz a szóban forgó könyv.)

Szóval minket olvasókat veszteség ért. Persze 722 könyv közé nyilván becsusszannak gyengébbek is, de én azt hiszem, egy bizonyos mennyiség után a könyvek átlagszínvonala csökkent le.

Sajnálom, mert százas nagyságrendet biztosan olvastam közülük. (Vajon hány százat?)

Számtalan érdekes regénye van, de ha lehet, a történelmet hanyagolnia kellene. Tipikusan az az ember, aki minden szakterületbe csak felületesen ássa bele magát, így hiába termékeny, ha sok könyvén látszik, napok alatt írta meg.

Ám ettől függetlenül, mint személyiség szimpatikus, még dedikált példányom is van tőle.

Az egyik kedvenc.

Nemere sek eresmevel rendelkezek, ezek kezett van sek je és sek ressz.

Sok remek sci-fit, és krimit írt, ifjúsági könyvei közül legjobb a Fantasztikus nagynéni sorozat. A történelmi könyvei is érdekesek, de az életrajzai is. Egyetlen probléma, hogy szereti a saját elképzeléseit is leírni, ami nem feltétlenül baj, de így nehéz megkülönböztetni, hogy mennyi a fikció, és mennyi a tény. Emiatt a fél csillag levonás.
Képes egy év alatt akár ötven könyvet is megírni! 2018-ig 700 műve jelent meg, hamarosan megdönti a világrekordot.

Csak egy bajom van a történelmi könyveivel, sose tudom eldönteni h mennyi az írásaiból a fikció és mennyi a tény. Ezt leszámítva szeretek tőle olvasni mert jó a stílusa de nem veszem igazán komolyan az említett könyveit.