Nâzım Hikmet török

Mire a kisfiam apja korát eléri,
én már nem fogok élni.
De egyetlen óriás bölcső lesz a föld
minden színű és fajú kisfiúnak,
bölcső, melyet az ég kék selyme ringat….

Születés, 22. oldal, Szépirodalmi Kiadó, 1952.

IVAN IVANOVICS Petrov alaposan beleszeretett ebbe a lányba. Ész nélkül.
SAPKÁS EMBER Ha már szeret az ember – szeressen ész nélkül. Mert micsoda szerelem az, amit az ész diktál?

20. oldal

A hegycsúcson, a csillagos ég alatt szemben állt egymással a fiú meg az óriás. Az óriás lekevert egy pofont a legénynek, mire az almává változott, az óriás meg zsebre vágta, és útnak indult.

38. oldal

– Miért istenítitek ezt a csillogó drágakő szemű, ezüsthajú, aranytestű bálványt? Ti magatok állítottátok ide! Hogy hihetitek, hogy amit a ti fejetek és a ti kezetek alkotott, az teremtette a fejeteket és kezeteket? Más nem létezik, csak a kezdet és vég nélküli, állandóan változó teremtés, amit nem teremtettek. Barátaim, döntsétek le a bálványt!

138. oldal

Nem dicsekvésből mondom, kedvesem,
de golyóként suhantam át a a börtön-éveken,
és ha a betegséget számba nem veszem,
ma is a régi még a szívem és eszem.

A régi szív s a régi ész, 7. oldal, Szépirodalmi Kiadó, 1952.

A Dunáról íródott

Az ég felhőtlen,
vizes a sok fűzfa.
Elértem a Dunát,
sárosan, sárosan folyik ma.
Hej Hikmet fia, hej Hikmet fia,
bár Duna vize lettél volna,
Fekete-erdőből jöttél volna,
Fekete-tengerbe dűltél volna,
és bár kékre, kékre, kékre változtál volna,
hogy átfuss a Boszporuszon,
Isztambul dalait hallgatva.
Bár mostad volna a kadiköyi mólót,
s rajta vergődtél volna,
mikor hajóra száll Mehmed és anyja.

(Bécs, 1953)

75. oldal

KONSZTANTYIN SZERGEJEVICS Ön azért hivattuk…
PETROV (félbeszakítja). Nem vártak a pályaudvaron. A szállodában sorba kellett állnom. Még egy koszos Pobjedát sem küldtek értem. Taxiba kellett ülnöm, hogy idejöhessek.
KONSZTANTYIN SZERGEJEVICS Taxiba?
PETROV Igen, taxiba. De aztán kiszálltam. A sofőr kritizálni kezdte a városban lévő rendet. Megharagudtam és otthagytam. Felszálltam egy autóbuszra.
KONSZTANTYIN SZERGEJEVICS Autóbuszra?
PETROV Az autóbuszon még rosszabb a helyzet. Sehol semmi tisztelet. Tolakodnak. Senki nem adta át a helyét. Leszálltam és trolibuszra ültem.
KONSZTANTYIN SZERGEJEVICS Trolibuszra? Soha nem ültem rajta… vagy lehet, hogy ültem, csak már elfelejtettem.
PETROV Már én is elfelejtettem. De most szükségem volt rá és felültem. Ott se bírtam ki. Undorító volt az utazás. Átszálltam egy villamosra.
KONSZTANTYIN SZERGEJEVICS Villamosra? Hát vannak még villamosok?
PETROV Úgy látszik, vannak.

105. oldal (Harmadik felvonás - Nyolcadik kép)

Mikor a kisfiam megszületett,
Anatóliában is születtek gyermekek,
nagy kék, fekete, barna szeműek,
s alighogy megszülettek,
már ellepték őket a tetvek,
s ki tudja, hány marad életben csudamód?

Születés, 22. oldal, Szépirodalmi Kiadó, 1952.

[…] írásaim harminc-negyven nyelven szólnak
csak saját hazámban tilosak […]

Önéletrajz 132. oldal

Hála neked: ajtóm ki nem nyitom
hiába kopogtat dalával
a bársonyba öltözött, nyugalmat áruló halál.

Napjaim