Natalie Cox

… be kell vallanom, hogy a kutyák kifejezetten kellemes lakótársak. Hűségesek, barátkozók, viszonylag jól neveltek és megnyugtatóan kiszámíthatók. A férfiakkal ellentétben teljesítik a kéréseket, és nem neheztelnek meg érte.

Az apámat ellenben megbénítják a mindennapi élet apróságai. Nála még a kis háztartási ügyek is hatalmas problémává képesek duzzadni. Egyszer arra érkeztem hozzá, hogy a tizennegyedik színmintát próbálja ki a fürdőszoba falán. A parányi helyiségben ehhez szinte minden elérhető felületet be kellett festenie, a halványsárgától az okkervörösön és a lombzöldön át az égszínkékig. Olyan volt a fal, akár egy szomorú folttakaró.
– Apa – mondtam neki –, ez csak egy klotyó.
– De gondolj bele, milyen sok időt töltök itt – ellenkezett.
– Én inkább nem agyalnék ezen.
– Jelentős időt.
– Jelentős mihez… a sima testi funkciókhoz? – kérdeztem.
Az apám a szemét forgatta. – A gondolkodáshoz, Charlie. Itt szoktam gondolkodni.

– Kant szerint ahhoz, hogy boldogok legyünk ,előbb érdemessé kell válnunk a boldogságra – mondja. – Azt várta tőlünk, hgoy tiszteletre méltó életet éljünk. Úgy éljük minden napunkat, hogy valamennyi tettünkel el tudjunk számolni.

201. oldal

– Hát, tudod, milyenek az állatorvosok. A többségük jobban szereti az állatokat az embereknél.

Nagy isten, ha belátható időn belül nem kerül az ajkam fizikai érintkezésbe ennek a férfinak az ajkával, elepedek és meghalok.

– Hugo, adja ide a telefonját! – szólítom fel türelmetlenül.
– Constance-nél van.
– Miért?!
– Mert Candy Crush-függő lett.
– Miért nem játszik a saját telefonján? – kérdezem hisztérikus hangon.
– Mert Luddita. Csak egy ősrégi mobilja van.

A legtöbb esetben a kutyák jobb emberekké tesznek bennünket, mint más emberek.

306. oldal

…a szerelem talán csak modernkori fikció. Talán mi magunk kotyvasztjuk össze a legalapvetőbb összetevőkből, hogy kiéljük a vágyainkat, és a szerelem talán valóban olyan törékeny, mint egy kenyérpirító.

Míg én bekászálódom az utasülésre, Jez eltávolítja a rokkantkártyát a szélvédőről, és bepattan a volán mögé.
– Milyen névre szól? – kérdezem.
– Margot.
– Ki az a Margot?
– Egy idős weimari vizsla.
– Mozgássérült parkolási engedélyed van egy kutyára?
– Diszpláziás. Az nagyon súlyos tud lenni.
– A kutya most nincs is itt a kocsiban.
– De itt lehetne – feleli védekezőn Jez.

– Mi az, három betű, d-vel kezdődik, és azt jelenti: elhagy?
Peggy nagy levegőt vesz, és sóhajt.
– Ha azt szeretnéd, hogy működjön ez a kapcsolat köztünk, ennél kicsit többet kell beletenned – mondom.
Peggy nem nyitja ki a szemét. Visszatérek a keresztrejtvényhez, és egyszerre kígyóként mar belém a megfejtés. A szó, amit keresek… dob.