!

Natalia Ginzburg olasz

1916. július 14. (Palermo) – 1991. október 7. (Róma)

Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó · 2 film

Nem

Könyvei 12

Natalia Ginzburg: Kedves Michele
Natalia Ginzburg: A város és az otthon
Natalia Ginzburg: Ti ho sposato per allegria (Easy Readers)
Natalia Ginzburg: Valamennyi tegnapunk
Natalia Ginzburg: Lessico famigliare
Natalia Ginzburg: Baktérítő
Natalia Ginzburg: Caro Michele
Natalia Ginzburg: Le voci della sera
Natalia Ginzburg: Family Sayings
Natalia Ginzburg: Happiness, As Such

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa · Magvető Világkönyvtár Magvető · Rakéta Regénytár Magvető · Easy Readers - Olasz Klett olasz

Antológiák 4

Lator László (szerk.): Az este hangjai
Szénási Ferenc (szerk.): Huszadik századi olasz novellák
Szabó György (szerk.): Bűntény a kecskeszigeten
Lator László (szerk.): Mai olasz elbeszélők

Népszerű idézetek

regulat>!

[…] egy bizonyos életkoron túl már úgy mártogatjuk lelkifurdalásainkat a reggeli kávénkba, akár a piskótát.

8. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: lelkifurdalás
Gólyanéni>!

Néha úgy földhöz vág az élet, hogy a hazudozás, a mese az egyetlen mód a fölkapaszkodásra, arra, hogy egy kicsit jobb legyen a kedvünk.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Georgina77 P>!

Valeria megígérte, hogy ad kölcsönt, de ki kell kérnie férje beleegyezését, az pedig ellenszenves alak, a pénz bolondja; annyira fösvény, hogy amikor az inas elteszi télire a ruhákat, megköveteli, hogy felesége számolja meg a naftalin-golyócskákat.

82-83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: naftalin · zsugori
hdavid89>!

A művelődési kör, hová egyszer-másszor elment, ugyancsak kiábrándította. Az előadások gyérek és nehezen érthetőek voltak, néhány öreg látogatta csak őket, aki aztán elbóbiskolt. Anyám meghallgatott egy előadást valami Bartók nevű zeneszerzőről; nevéről ítélve úgy tűnt neki, hogy lengyel, márpedig a lengyelektől semmi jót nem várt.

43. oldal

kaporszakall>!

A faluból sok férfi kiment a frontra, bár mindent elkövettek, hogy otthon maradhassanak; akik disznót öltek, szalámit meg sonkát vittek ajándékba a csendőr főtörzsőrmesternek, az asszonyok a kendőjük alá dugott szalámival éjszaka mentek el a laktanyába. Néhány férfinak a szalámi jóvoltából sikerült otthon maradnia, de csak kevésnek sikerült, vagy azért, mert a szalámi kicsi volt, vagy azért, mert a főtörzsőrmester se tehetett értük semmit.

188. oldal

rosa_canina>!

Az együttélés legnagyobb veszélye az unalom. Az unalom akkor kezdődik, amikor mindent tudunk egymásról, vagy azt hisszük, hogy mindent tudunk a másikról, és fügyülünk rá. De, nem, nem így van. Nem tudni, mitől jön az unalom.

151. oldal

Gelso>!

GIULIANA: Ma perché sono le madri cosí importanti? Com'é strano! Queste madri che se ne stanno lá, in fondo alla nostra vita, cosí importanti per noi! Quella tua madre cosí svaporata, eppure cosí importante. In fondo ci conosciamo cosí poco. Dovremmo cercare di capire bene come siamo.
[…]
GIULIANA: Vedi che come sono importanti le madri?
PIETRO: Andremo a vedere anche tua madre.
GIULIANA: Peró a un certo punto é anche giusto mandarle un poco al diavolo, no? Volergli bene magari, peró mandarle un poco al diavolo. É vero?
PIETRO: Certo.

47. oldal - Atto terzo / Egmont - Easy Readers (KLETT KIADO KFT.)

hdavid89>!

Chaim nem hisz már semmiben, túl sok szerencsétlenség érte. Valamikor, fiatalabb korában, kommunista volt; most már az sem – most már semmi és senki. Anyám utálta a kommunistákat, de már-már jobb szerette volna, ha Chaim még mindig az; gyakran kiabál vele, hogy a kommunistáknak legalább van valami tervük a jövőre, de mit akar ő? Nem akar semmit. Még a saját hivatásában sem hisz: meghalnak-e, meggyógyulnak-e az emberek – neki tökéletesen egyremegy; hiszen – mint mondja – semmi jó nincs az életben.

69. oldal

hdavid89>!

Amikor tanítványom elment, megpróbált rábeszélni, menjek le vele a kávéházba; de tanulnom kellett, és így nem fogadtam el a meghívást. Nagyon megneheztelt. Mi a csodát is remélek ettől a rengeteg tanulástól, kérdezte; majd, ha leteszem a doktorátust, beülhetek tanítani valamelyik szürke iskolába, szembe a sok kába és sápadt leányzóval, olyanokkal, mint ez itt ni, aki az imént ment el. Nem, mondta, miközben kesztyűjét huzogatta, nem volt okos dolog, hogy bölcsészetre mentem, jobban tettem volna, ha vegyészetet vagy jogot tanulok; kislánykoromban úgy látszott, hogy nagy tehetségem van az íráshoz, de aztán nem írtam semmit.

113-114. oldal

hdavid89>!

Könny fátyolozta e szomorú tekintet öreges fényét, anyám némán könyörgött hozzánk – hozzám, Chaimhoz, Teresa unokahúgához s a kis idegenhez – adják neki vissza Giuliáját. De akit ő visszakívánt, az a kicsi Giulia volt, a matrózgalléros, fekete harisnyás kislány, kinek ajkán még nem jelent meg az a félénk, szomorkás mosoly, melynek értelmét anyám csak most fogta fel. Az mosolygott így, aki félreállt, s mindvégig magára akart maradni, hogy lassan-lassan visszatűnjék az éjszakába.

135-136. oldal