Nat Roid magyar

„Nagy eszem van, csak hülye vagyok hozzá!”

116. oldal

eszembe jutott egy viccem, A VÍZBE FÚLTAK TEMETŐFELIRATA: MEGSZÁRADUNK!

19. oldal

-Az anyjuk guanós vajasát!-kiáltotta Joe.
-Hogy oda ne guanjak, igen-állapította meg Ron.

372. oldal

Ez a sejtések természete, motyogta. Olyanok mint a székrekedés. Csupa ígéret.

22. oldal

epigon: nem galambfaj, nem, hanem hogy még nem szakadt el a mestertől, egy kicsit úgy csinál…

152. oldal

Joe kibiztosította a .45-öst. „Azt te csak hiszed, bébi” – motyogta; valahogy rendetlenségnek érezte, hogy nem köphet előtte és utána. Joe Lopiccolónak ez volt mindig az idézőjel.

31. oldal

Szerettem volna elmondani neki, miért tragédia egy 100 tagú férfikórus (kiírva láttam, hirdetik őket): egy-egy tag maga minden hapsi, négy végtag, és a „tag”. De ez akkor fejenként hat. És 100 hattal nem osztható.

146. oldal

Fogalmam sincs, ki Anarchist Aristocrat. „Az Aristocratot” sosem láttam.

67. oldal

Volt egyszer egy Tilly nevű madaram, egy kis holló. De ezt nem akartam elgondolni most, Tilly halálát, ahogy lefordult a vállamról, meghalt látszólag ok nélkül – annyit se mondott búcsúzóul, hogy „Soha Már”.
Ezeket a történeteimet, sejtem, mindenki unja. Én meg másokat unok a maguk történeteivel.
A kölcsönös meglétezés, részemről a megélhetés okán muszáj egymást űrnünk-tűrnünk, mindazonáltal.

25. oldal

A közönség, ezt látja ott lenn a föld alatti, csupa műfény, ablaktalan lakásban, tiszta képet kap a teljes homályról.

154. oldal