!

Nagy László magyar

1925. július 17. (Felsőiszkáz) – 1978. január 30. (Budapest)

Teljes névNagy László
NemFérfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/nagy-laszlo
Életrajz

Könyvei 28

Nagy László: Versek és versfordítások
Nagy László: Nagy László versei
Nagy László: Összegyűjtött versei
Nagy László: Válogatott versek
Nagy László: Jönnek a harangok értem
Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt
Nagy László: Csodafiu-szarvas
Nagy László: Arccal a tengernek
Nagy László: Nagy László válogatott versei
Nagy László: Krónika-töredék

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Talentum diákkönyvtár · A magyar költészet kincsestára · A magyar irodalom gyöngyszemei · Harminc Év · Hangzó Helikon

Szerkesztései 2

Nagy László (szerk.): Erdőn, mezőn gyertya
Nagy László (szerk.): Sólymok vére

Fordításai 84

Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Robert Burns: Robert Burns versei
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
William Blake: William Blake versei
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud versei
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud összes költői művei
Guillaume Apollinaire: Guillaume Apollinaire versei
Federico García Lorca: Cigányrománcok
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin versei
William Blake: A tapasztalás dalai

Illusztrálásai 4

Dylan Thomas: Dylan Thomas összegyűjtött versei
Szécsi Margit: A trombitákat összesöprik
Szécsi Margit: Páva a tűzfalon
Miguel Hernández: Örökös mennydörgés

Antológiák 27

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Nálatok laknak-e állatok?
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 17.
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
Lukács László (szerk.): Innen és túl
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…

Róla szóló könyvek 13

Tarján Tamás: Kengyelfutó
Vasy Géza: Nagy László
Dobóné Berencsi Margit: Nagy László tizenkét versének elemzése
Tolcsvai Nagy Gábor: Nagy László
Görömbei András (szerk.): Havon delelő szivárvány
Görömbei András: Nagy László költészete
Tüskés Tibor: Nagy László pályaképe
Alföldy Jenő: Élménybeszámoló
Illés György: Szellemidézés
Almási Miklós: Kényszerpályán

Népszerű alkotóértékelések

Lali P>!

Nagy László

Kivételes képességű, a költészetnek fölszentelt lelkű ember volt.
A XX. század második felének nagy költői szentháromságából – Weöres, Pilinszky, Nagy László – ő a fiú.
Boldogok lehetünk, hogy itt volt nekünk és a versei itt maradtak nekünk.
Ez a mi gazdagságunk.

***
A jövő nemzedékének ezt üzente:
"Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.”
Hát legyünk rá méltók!


Népszerű idézetek

Lali P>!

ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

9. oldal

16 hozzászólás
Lali P>!

Az én szívem

Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

Születtem, felnőttem
durva gaz erdőben,
virág vagyok, attól félek
csalán lesz belőlem.

Szaporodik évem,
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.

8-9. oldal

6 hozzászólás
Cheril>!

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

1 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!

Az egyetemen a Csokonai-előadáson elaludtam. Waldapfel professzor fölrázatott: „Az én poézisom természeté”-ről beszélünk! Ijedelmemben mondani kezdtem: „Mások siralmas énekekkel / Bőgettessék az oboát / És holmi gyásztrenódiát / Ríkassanak jajos versekkel”. Alhat tovább, kolléga, mondta.

Életem

Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt Összegyűjtött prózai írások

3 hozzászólás
Lali P>!

Csodafiu-szarvas

Tavasz kerekedik,
bimbó tüzesedik,
jázminfával fényes
agancs verekedik,
csodafiu-szarvas
nekitülekedik,
nekitülekedik.

Jázminfa virágát
lerágom hajnalra,
inaimmal ugrok
nyárdelelő napba,
pörkölődök, vékonyodok,
maradok magamra,
maradok magamra.

Vadászok meglőnek,
golyó a szügyemben,
Balatonban a sok víz,
mind az én könnyem,
sírva sírok, sírva sírok,
ha sietek lemaradok,
csodafiu-szarvas
hiába vagyok,
hiába vagyok.

Deresen, havasan
eljön a karácsony,
csodafiu-szarvas
föláll az oltáron,
szép agancsa gyúlva gyullad:
gyertya tizenhárom,
gyertya tizenhárom.

88-89. oldal

9 hozzászólás
Annamarie P>!

Életnek és költészetnek akarok élni.

24. oldal 1975.03.23.

Nagy László: Krónika-töredék Nagy László naplója 1975. február 14-től 1978. január 29-ig

Annamarie P>!

Esik a hó, nyüzsög és kavarog. A pelyhek sűrűek és aprók. Néha meglöki őket a szél, s táncolnak előttem a vaserkélyen.

(1975. 03. 26.)

25. oldal

Nagy László: Krónika-töredék Nagy László naplója 1975. február 14-től 1978. január 29-ig

Annamarie P>!

Untam nagyon beszélni – világ megváltoztatásáról. Úgyis az lesz,
ami jön.

21. oldal 1975. 03.17.

Nagy László: Krónika-töredék Nagy László naplója 1975. február 14-től 1978. január 29-ig

Lali P>!

Ballada

Únom a rabkenyeret,
urat és agarat,
leveles ágnak
lehajtom nyakamat.
Szarvasok birodalma
suhogó palotám,
fülemile tojása
itató kupicám!
Puskások sebesítnek,
harmadnap fölkelek,
húsvéti harangjaim:
asszonyok, zengjetek!
Asszonyok, sirassatok,
járjatok szótlanul,
szerencse a szívemen
kipirkad, elborul.
Deres füvön paripázok,
ázok, fázok,
istennel se parolázok,
cimborákkal cimborálok,
jaj nekem, jaj,
csillagos a kocsma-ablak,
nagy a csönd odakint,
kilenc pisztoly betekint,
jaj nekem, jaj,
szeretőm a tüzes páva
rikoltoz értem,
kocsmaföldről fehér tálba
fölszedi a vérem.

265. oldal

_natalie_néven_ I>!

Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.

Igazán s végleg téged várlak,
érdes tüllben gyere lassúdan,
horzsolj végig s hagyj itt örökre
izzó kikerics-koszorúban.

(Én fekszem itt)