!

Nagy Károly magyar

Charles Lorre, Kockás Pierre, Charley Long

1909 – 1942

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 85

Charles Lorre: Csontváz kis hibával
Charles Lorre: Ki nevet a végén?
Charles Lorre: A szahara rabszolgái
Kockás Pierre: Lorre meg én
Charles Lorre: A sátánlégió
Charles Lorre: A vigyorgó légionista
Charles Lorre: Az öngyilkos század
Charles Lorre: A sárga pokol
Charles Lorre: A légió kalandora
Charles Lorre: Az ellopott légionista

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Nova kalandos regényei · Világvárosi regények

Fordításai 2

Kockás Pierre: Az ördög cimborája
Charley Long: Az elfelejtett erőd

Antológiák 3

Rapcsányi László (szerk.): Járőr a Szaharában és más légiós történetek
Veress Zoltán – Dávid Gyula (szerk.): A szétszórtság arénája
Annus József – Czine Mihály (szerk.): Válasz Évkönyv 1989 I-II.

Népszerű idézetek

Ákos_Tóth IP>!

Szóval becsületes ember vagy. Bocsáss meg, kissé váratlanul ért a dolog… De azért… természetesen barátok maradunk továbbra is. Talán nem is tehetsz róla, hogy becsületes ember maradtál. Lehet, hogy a rossz társaság hatásának köszönheted… Én már hallottam ilyet…

14. oldal (Gar-Wind, 2015)

1 hozzászólás
MisssBee P>!

New Orleansban végzett vele egy hirtelen fellépő heveny villamosszék.

pável>!

Afrikában olcsó az emberélet.
Nem szeretném félrevezetni az olvasót. Az előbbi mondat nem azt jelenti, hogy másutt viszont a fent jelzett áru drága volna. A világ tőzsdei árfolyamán sohasem jegyezték valami magasan ezt az értékpapírt, megjegyzésem tehát kifejezetten arra szorítkozik, hogy Afrikában még sokkal olcsóbb, mint másutt.
Afrikában az élet olyan olcsó, hogy a halálnak úgyszólván semmiféle tekintélye nincs. Nincs a dús bozótú éjszakai parkokban, ahol árnyak suhannak nesztelenül és fenyegetően, nincs a tengerparti csapszékekben, ahol öt frankért vagy egy sértésért vagy egy rossz lány olcsó mosolyáért kitépett asztallábak ütése alatt szakad be a koponya, vagy markolatig szalad a kés a bordák közé.
Legkisebb tekintélye azonban a légióban van a halálnak, ahol a világ minden sarkából összeverődött kalandorok a világ legkisebb zsoldjáért a világ legnehezebb katonai szolgálatát végzik, és úgy halnak meg, hogy úgyszólván semmi közük ahhoz, amiért meghalnak.
Ennek tulajdonítható, hogy könnyedén és félvállról beszélnek a halálról, sőt fölényes jókedvvel még katonai rangot is adnak neki.
Úgy hívják: a kaszás őrvezető.
Amint látjuk, náluk csak az őrvezetői rangig vitte fel, a legkisebb altiszti rangig. Ennyire kevés a tekintélye. És nem is léptetik elő soha. A kaszás őrvezető mindig őrvezető marad, amíg csak a Szahara forró homokját légionista bakancsok tapossák…

1. oldal

5 hozzászólás
Lunemorte P>!

Igazán nem tehetek róla, ha ágyrajárnak hozzád a halottak!

imma P>!

– Hm!… Jó napot kívánok! – mondta doktor Hoppe.
– És ehhez magának revolver kell?

58. oldal

Lunemorte P>!

– Megbolondult? Mi a fene az a H2O?
– Víz! Hiszen észrevehette!…

Lunemorte P>!

– Kegyed egy elmegyenge ősvilági rinocerosz! Kegyed egy… egy… özvegy tapír!
– Mi a fene vagyok én? Papír?
– Tapír! Hangyász!
– Ez… ez kissé erős volt! Ezt nem érdemeltem meg!

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Mikor azonban meghal az ember és bizonyos idővel ezután megkezdi csontvázéletét, akkor már egészen más programra rendezkedik be. Nyugszik a csendes temetőben, ha egyszer szemét lezárta a halál és rózsa nő az ő porából, rózsa, rózsa, rózsaszál.

Lunemorte P>!

– Csak én vagyok olyan sanyarú helyzetben, hogy minden munkát vállalok minden összegért, dehát sohasem tudtam könyökölni és ezért vagyok szegényebb a templom egerénél!… Erről jut eszembe, van egy nagyszerű találmányom, egy egérfogó, amelyik egérfogás közben zenél! Felváltva játszik egy Chopin-etűdöt és egy menüettet!
– Sajnos, nem érdekel az egérfogója, nem vagyok zeneértő!
– Nem tesz semmit, az egerek sem azok!