Nagy Eszter magyar

– Édesanyám! Mi az a háború?
– Hát, gyermekem, az a pokol hazaszeretettel díszített kapuja.

Nincs hangtalanabb fájdalom a szív összetörésénél.

…az igaz szerelemben a tettek a lényegesek, s nem a nagy szavak.

– Az első alkalommal, majd ha férjeddel hálsz, jusson eszedbe: a vonatról a végállomás előtt kell leszállni. Ha nem vigyázol, sok lesz a csomag!

161. oldal

Folytatni egy megkezdett életet úgy, hogy szeretteink sorra elveszítjük, nagyon nehéz, ám az idő nem állt meg, az események peregtek, mint homokórában a szemek s csakhamar megtanultak újrakezdeni.

146. oldal

Egy öreg, beteg testbe zárt lélek távozása tán mégis ünneplésre méltó, hiszen szenvedései véget érnek eme világon, s bár mélységes fájdalom a gondolata is annak, hogy itt hagyta félárván gyermekeit és szeretett feleségét, de eme tények már nem neki fájnak, csak az itt hagyottaknak…

7. oldal

jobb lenne végre elengedned a múltat, és esélyt adhatnál a jövő lehetőségeinek..

Végre eljött a pillanat, hogy a fal, mi kettejük közt volt, ledőlni látszott, már csak romjai maradtak, mely örökké emlékeztetni fogja őket a fájó múltra.

– Azért, mert te vagy szívemnek a legkedvesebb!
Mit is érezhet egy ilyen vallomás után a lány, ki még csak most indult el a nővé válás rögös útján, ki még csak most kezdett el más szemmel tekinteni a legényekre, ki még túl szégyenlős, mert nem fedezte fel magában a szépséget?

Mennyin múlhat egy ember sorsa? Olykor igen kevés is elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Az, hogy a vége merre vezet és merre vezethetett volna, csak egy hajszálon is függhet.