!

Nagy Ervin

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó · 74 film

KatalógusnévNagy Ervin

Könyvei 5

Nagy Ervin: A liberalizmus illúziói
Nagy Ervin: Omladozó téveszmék
Nagy Ervin – Adorján András: Sakkban a lelkünk
Nagy Ervin – Szabó Dezső: Budapest közlekedése tegnap, ma, holnap
Nagy Ervin: A sakk lélektana

Szerkesztései 1

Nagy Ervin – Dénes György (szerk.): Organikus építészeti útikönyv

Fordításai 1

Paramhansa Swami Maheshwarananda: Karma-bhakti-rádzsa-gjána a négy jóga út

Fotózásai 1

Péterfy Gergely: Nagy Ervin

Felolvasásai 1

Petőfi Sándor: János vitéz

Népszerű idézetek

ajikarei P>!

Nem az a szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik” – írja levelében Lucilusnak, kitalált ifjú barátjának Seneca az ókori Rómában. A szegénységből eredő boldogtalanságunk oka, hogy többre vágyunk, mint amink van, ezért állandó szükségletet szenvedünk. Kevés az elégséges, sóvárgunk a fölösleges pompa után. Mily aktuális ma Seneca! A fogyasztói társadalmakban globális méretű szegénység és boldogtalanság uralkodik.
Ennek alapja a fogyasztói igények fenntartása, amely állandóan megújuló, izgalmakat ígérő tárgyak megvételére sarkall. A körülöttünk lévő világ kínálata alakítja ki az egyre többre vágyás dinamizmusát. A fogyasztás válik lassacskán társadalmunk alapjává. Ezt a rendszert a mögötte húzódó nemzetközi tőke, a globális pénzügyi érdekfolyamatok logikája tartja fenn. A globális tőke zsarnokságában élünk. Nagy tragédiánk, hogy a szerzési vágyunk csupán materiális dolgokra irányul. A lelki békénket is attól tesszük függővé, hogy körülvesznek-e minket azok a bizonyos tárgyak. Kivetítjük érzelmeinket a matériára: ha megszerezzük azt, pillanatnyi boldogságot érzünk. De a szerzés egy új vágyat citál magával, egy másik tárgy birtoklásának szükségét. Ez egy végtelen regresszió, egy végtelen módon körbeforgó és megújuló boldogtalanság. A megszerzett javak ráadásul az elvesztés rémével „ajándékoznak” meg minket. Folyamatosan akarunk és félünk. Ez lett a nyugati ember tragédiája.

5. oldal, 1. Harc a disznófejű nagyúrral - avagy a fogyasztói társadalomról (Attraktor, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: fogyasztói társadalom
2 hozzászólás
ajikarei P>!

Seneca írja 7. levelében: „ne légy hasonló a rosszakhoz csak azért, mert sokan vannak”. Majd később: „Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni. Kölcsönössé válik ez – az emberek tanulnak, miközben tanítanak.”

53. oldal, Nevelési dilemmák 1. - A hőn áhított tárgyak (Attraktor, 2016)

mohapapa I>!

De családromboló hatása mellett rejlik egy-két apró önellentmondás a szélsőséges gender ideológia bensőjében is. Így nemcsak kívülről, hanem logikájában is kétségbevonható. Ugyanis egyrészről azt állítják, hogy az ember nemileg semleges lénynek születik, majd szabadságában áll eldönteni azt, hogy melyik nemi szerepet vállalja, melyik nemhez vonzódik. Máskor a homoszexualitást azzal védik, hogy velünk született hajlamnak tartják. Egyelőre nincs kellő bizonyíték arra, hogy tisztán szocializált, vagy genetikai alapú-e a homoszexuális vonzódás, mindenesetre a szélsőséges genderisták az utóbbival magyarázzák. Mert számukra így természetes. De ha egymás mellé tesszük e két állítást, látszik az inkonzisztencia. Ugyanis nem lehet egyszerre semlegesnek születni és homoszexuálisnak. Vagy feltételezzük azt, hogy homoszexuálisnak természetes születni, nőnek, vagy férfinak heteroszexuális vonzalommal pedig nem? Badarság. Valójában elválasztják a születési nemiséget és a nemi vonzódást, majd önkényesen előnyt biztosítanak a másság számára. Pedig nőnek születni magába hordja a férfihoz, férfinak születni pedig a nőhöz való természetes vonzódást. A homoszexualitás pedig, ha születési, ha társadalmi oka van, igenis a nemiség felcserélésével is jár.

50-51. oldal

Nagy Ervin: A liberalizmus illúziói Vitairat a modern liberalizmus ellenében

ajikarei P>!

A család – a klasszikus meghatározásban – egy férfi és egy nő, érték- és érdekalapú, szellemi és anyagi közössége, amely érzelmeken, erkölcsi normákon, illetve szabad párválasztáson alapszik. A szerelem, a szeretet, a tisztelet és az empátia legtermészetesebb megnyilvánulásának mikroközössége. Ha nincs valamilyen szerencsétlen betegség, a szereplők nem rendelkeznek torz jövőképpel, akkor gyermekekkel gyarapszik. Több ezer éve épülnek erre közösségeink. Épp ezért a „legeurópaibb” értékeket hordozza a család klasszikus építménye. Ezek megőrzése nem politikai, hanem a túlélésünket elősegítő feladat.

59. oldal, Család az oktatásban (Attraktor, 2016)

ajikarei P>!

[…] miközben a kereskedelmi csatornák pénzzé teszik az emberi méltóságot, az egyén világképét is eltorzítják. Egyrészről apolitikussá teszik, hiszen a politika csak másodlagos fontossággal bír az általuk ábrázolt világban. Így nemcsak a parlamenti szócsaták silánysága miatt válnak egyre többen érdektelenné a közösség sorsa iránt, hanem a kereskedelmi televíziók áldatlan munkálkodásának köszönhetően is. Másrészről pedig a morál omlik össze, mert fölöslegessé válik az elénk vetített pénz- és élvhajhászó életmód tükrében. Köszönhetően a demokrácia zászlaja alatt korlátok nélkülivé váló sajtószabadságnak, illetve az azzal visszaélő, önző, felelőtlen, kereskedő siserahadnak.

19. oldal, A méltóság kufárjai (Attraktor, 2016)

ajikarei P>!

A szabadság önmagában üres érzés. Ha nem töltődik fel követhető értékekkel, akkor nem teszi jobbá az egyes ember életét.

35. oldal, Megölnék a hőseinket (Attraktor, 2016)

ajikarei P>!

Már a 19. századi John Stuart Mill is azt javasolja, hogy a gazdaságot osszuk két részre: termelő és elosztó dimenzióra. A termelő legyen szabad, ahogy az individualista liberálisok követelik, de az elosztóba avatkozzon be az állam. Azaz a versenyben maradjon a szabadság, az újraelosztásban érvényesüljön az egyenlőség. A második világháború után a modern szociálliberalisták is innen indultak (J. Dewey, R. Dahrendorf, J. Rawls), majd átestek a ló túloldalára. Ott is egyenlőséget kiáltanak, ahol nem érdemli meg mindenki. […]
Hogyan jutunk el a pozitív diszkriminációig? Valójában az a fajta igazság, amely nem veszi figyelembe az érdemeket, erkölcsöt, és pusztán az anyagi individuumot szemléli – nagyfokú igazságtalansághoz vezet. „Kinek-kinek, amit megérdemel” – hangozott több ezer éven keresztül az igazságosság definíciója. A szociálliberálisok ezt írják át azért, hogy közben védhessék a szabad piacon garázdálkodó nagytőkét. Így azt a látszatot tudják fenntartani, hogy a földgolyó javaiból mindenki részesül. A jóllakott ember nem csinál forradalmat! Így, tekintet nélkül az érdemekre, megtömjük egy kicsit mindenki hasát, miközben a nagytőke hízhat csak igazán. Aki inaktív, és nem akar dolgozni, az is elvan a segélyekből. Ezért milliónyi potyautast hordoznak a liberális demokráciák a hátukon. Nem az önhibájukon kívül állásnélkülivé váló, tanulni és dolgozni vágyókat nevezem potyautasnak, hanem azokat, akik röhögve szemlélik a többséget, miközben az állam újraelosztó csecsein csüngnek. Nekik mindig több jár, mert ők „hátrányos helyzetűek”. Ez a pozitív diszkrimináció kiindulópontja. A kevesek hamis igazsága, ami a többség igazságtalansága.
Magyarországon is megjelent egy réteg, amely pusztán létéből követeli jussát. Többet szerez feketemunkával, pozitív diszkriminációval és segélyekkel, mint aki nyolc-tíz órát robotol. Vígan hegedül, akár a tücsök a mesében. Liberálisainknak „hála” nálunk már az oktatásban is érvényesül a pozitív diszkrimináció. Aki egy kisebbség tagja vagy szegény, többletpontot kap a felsőoktatási felvételin. Hátrányban lehet, ez igaz. De valójában pontokkal kellene ezt módosítani? És az átlag pedig lemarad, mert minimálbérért dolgozó szülei tisztességes magyar emberek?
A liberális eszme azért téved, mert az egyenlőség kérdésében is az egyénből indul ki. Nem veszi figyelembe, hogy a közösség is létező, jogokkal és igazsággal rendelkező élőlény. Vannak, akik ennek hasznos, és vannak, akik érdemtelen tagjai. A patrióta eszme szerint viszont: „Hálót adj, ne halat!” Ne segélyt – munkát és feladatot! Ha valaki pedig nem él a lehetőséggel, nem akar tagja lenni egy közösségnek, az ne is követelje a jussát!

39. oldal, Csak pozitívan! (Attraktor, 2016)

ajikarei P>!

A nézettség mindenek fölött! A moralitás, az intelligencia pedig mindenek alatt. Talán e két mondat jellemzi leginkább a kereskedelmi televíziók filozófiáját. Bárdos András (aki évekig vezette az RTL hiradót, most pedig a Story4 Hír24 című műsorát) mondogatta az egyetemen, hogy a műsorokat az átlagemberek intelligencia-szintjéhez kell igazítani. És mivel az átlagember „hülye” (legalábbis így gondolják az elitista tévések), ergo hülye műsorokra van szükség. És lőn…

22. oldal, Téves tévés idolok (Attraktor, 2016)