Nagy Attila magyar

A vers kegyelmi állapot.

59. oldal

S valaki bennem verset ír

81. oldal

Hajlék

A nyárfák ezüst tallérjai
Kinek kellenek már?
Göndör arcú hűs szelek
Hajléka vár.

Közéjük lépve, csendlesen
Hallgatom a nyarat –
Valaki földöntúli küld
Ilyen alkalmakat.

A nyárfák ezüst tallérjai
Csengnek-bongnak, védnek.
Állok alattuk, s átadom
Magam az égi kéknek.

36. oldal

A hosszú út, a téli erdő,
A tengerszem lilája, zöldje –
Ég csuklik ránk, foszló ernyő…
S nincs, aki lovunkat betörje.

65. oldal

Maradjon meg a gyermeki
Nyílt szemek tisztasága
A leheletnyi létezés
Világba borult májusága

61. oldal

Apám, 92

Madarak kergetőznek:
Rozsdafarkú kis szelek.
Nem zavar senki, így most
Nyugodtan elmerenghetek.

Szép, tiszta felhők alját
Alkonnyá keni föl a nap.
A fák opál-smaragdján
Az est fészekre kap.

Bóbiskol bennem, álmodik
Apám – és végre mosolyog.
Az égen messze, oly nyugodt
Telehold dobog

12. oldal

Mert nem maradt más: a havazásban
Lebegő őzeknek lehelete.
Egymáshoz békülni, mintha lázban,
Quemadmodum speravimus in te!

91. oldal

Magányom hossza meghaladja
Minden élőlényét itt a földön.
Erőm óceán nem apasztja –
Mindössze négy hang, ami rögtön
Vagy percek, napok és hetek távolából
Visszhangoz magányt és szerelmet.
Lemossa rólam föl-fölbukásom
A habokból – a szennyet.

7. oldal (A kék bálna éneke)

Apám és Schubert

Apám, ha Schubertet hallgat:
Az Ave Mariát, trombitán.
Mögötte orgona baktat,
Isten könnyezik, túl imán…

És könnyezik apám, az aggkor
Már-már távozó megviseltje –
Anyám, az égi halk torok
Dúdol neki, azt nem is sejtve,

Hogy ott vagyok, és nézem őket:
Bennem a körök mind bezártak.
De gyűlnek lassan, körbevesznek
Azok, kik felém gravitáltak,

Mint arcok, ujjak és a hála,
Pisztrángok ötös csapata,
Schubert – akit Goethe leírt –,
A bánat beteg karnagya…

Apám elkésett, nem gyógyíthat
Tüdőt, pszichét – mást nem akar,
Csak megtalálni azt a csendet,
Mely akkordokban… S nem zavar.

13. oldal

Kashmir

Kedvenc kávézóm, a Kashmir bezárt.
Hiába ismétlem magamban: ne bánd!
A hangulat, az illat, halk zene
Örökre eltűnt – eltűntek vele

Mosolyok: arcok drága fátylai,
Koronként nők megmérő bájai,
A várakozás órán, évszakon,
Hogy bizalmuk cédrusát ma este én kapom…

Kedvenc kávézóm, a Kashmir bezárt.
Az öröklét órája bennem lejárt:
Pillantások sűrű méze és zavara,
Zavaroknak izzó ajkon a zamata:

A befülledt vagy éppen nagyon friss parfüm,
Hold fénye a könnyed, elheverő hajtűn.
Kávémba cukrot tesz felsejlő kezed –
Álomban vonulok a fák alatt veled…

31. oldal